A Konvergenciajelentés magyar nyelvű változata nem tartalmazza az összes fejezetet. A teljes jelentés angol nyelven olvasható az EKB honlapján.

1 Bevezetés

1999. január 1-je óta 19 EU-tagállamban vezették be az eurót; ez a jelentés az eurót még át nem vett nyolc uniós ország közül hetet vizsgál. A nyolc ország közül egy – Dánia – jelezte 1992-ben az Európai Unió Tanácsának (EU Tanács), hogy nem áll szándékában részt venni a gazdasági és monetáris unió (GMU) harmadik szakaszában.^[1] Következésképpen Dániáról csak akkor kell konvergenciajelentéseket készíteni, ha kéri. Mivel ilyen kérés nem érkezett, ez a jelentés a következő országokat vizsgálja: Bulgária, Cseh Köztársaság, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Svédország. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) értelmében mind a hét ország vállalta az euro átvételét, tehát arra kell törekednie, hogy teljesítse az összes konvergenciakritériumot^[2].

A jelentés összeállításával az Európai Központi Bank (EKB) a Szerződés 140. cikkében előírt követelményt teljesíti. A 140. cikk előírja, hogy az EKB és az Európai Bizottság legalább kétévente egyszer, illetve valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérelmére jelentést tegyen az Európai Unió Tanácsának „az eltéréssel rendelkező tagállamok által a gazdasági és monetáris unió megvalósítására vonatkozó kötelezettségeik teljesítésében megtett előrehaladásról”. Ez a jelentés a kétévenkénti rendszeres ciklus keretében vizsgálja a hét országot. Az Európai Bizottság is készített jelentést, és mindkét jelentés párhuzamosan kerül az EU Tanácsa elé.

Az EKB itt is a korábbi konvergenciajelentéseiben használt keretet alkalmazza. Megvizsgálja, hogy az illető hét országban megvalósult-e a magas fokú fenntartható konvergencia, hogy a nemzeti jogszabályok összeegyeztethetők-e a Szerződésekkel, valamint a Központi Bankok Európai Rendszerének Jegyzőkönyvével és az Európai Központi Banknak az alapokmányával (a továbbiakban: az ELB Alapokmánya), továbbá hogy az érintett nemzeti központi bankok (NKB-k) megfelelnek-e az eurorendszerbe való integrálódás jogi követelményeinek.

E jelentés a többi vizsgált országéhoz képest Horvátországról mélyrehatóbb értékelést tartalmaz. Ennek oka, hogy a horvát hatóságok több alkalommal közölték az euro 2023. január 1-i bevezetésére vonatkozó szándékukat.

A gazdasági konvergenciafolyamat vizsgálata erősen függ az értékelést megalapozó statisztikák minőségétől és megbízhatóságától. A statisztikák, különösen a kormányzati pénzügyi statisztikák összeállítását és szolgáltatását nem befolyásolhatják politikai megfontolások vagy beavatkozás. Az EU tagállamainak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a statisztikáik minőségére és megbízhatóságára, az adatok összeállítása során pedig megfelelő fék- és ellensúlyrendszert, valamint statisztikai minimumszabályokat kell alkalmazniuk. Ezek nélkülözhetetlenek a nemzeti statisztikai hivatalok függetlenségének, feddhetetlenségének és elszámoltathatóságának megszilárdításához, valamint a kormányzati pénzügyi statisztikák minőségébe vetett bizalom megerősítéséhez (lásd a 6. fejezetet).

2014. november 4-től^[3] minden olyan uniós tagállam számára, amelynél az eltérést hatályon kívül helyezték, kötelezővé vált, hogy legkésőbb az euro bevezetésének időpontjában csatlakozzon az egységes felügyeleti mechanizmushoz (SSM). Ettől az időponttól kezdve az SSM-mel kapcsolatos valamennyi jog és kötelezettség az adott országra is alkalmazandóvá válik. Ezért rendkívül fontos, hogy a szükséges előkészületek megtörténjenek. Kiemelendő, hogy az euroövezetbe, és ennélfogva az SSM-be belépő bármely tagállam bankrendszere átfogó értékelés hatálya alá kerül.^[4] 2020. július 10-én az EKB bejelentette, hogy a szükséges felügyeleti és jogszabályi előfeltételek teljesítését követően elfogadta a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) és a Hrvatska narodna banka szoros együttműködésének létrehozásáról szóló határozatokat.^[5] A szoros együttműködési kereteknek az említett év október 1-jén megvalósult hatályba lépésével az EKB átvette a felelősséget i) a két ország jelentős intézményeinek közvetlen felügyeletéért, ii) minden felügyelt szervezetre vonatkozó közös eljárásokért, valamint iii) a kevésbé jelentős intézmények felügyeletéért, amelyek felügyeletét továbbra is a nemzeti felügyeleteik végzik. Az EKB bankfelügyelete, a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) és a Hrvatska narodna banka igen szorosan együttműködött az illetékes nemzeti hatóságok SSM-be történő zökkenőmentes integrációjának biztosítása érdekében.^[6]

E jelentés felépítése a következő. A 2. fejezet a gazdasági és jogi konvergencia vizsgálata során alkalmazott feltételrendszert mutatja be. A 3. fejezet horizontális áttekintést ad a gazdasági konvergencia legfontosabb aspektusairól. A 4. fejezet országonkénti összefoglalói ismertetik a gazdasági és a jogi konvergencia vizsgálatának főbb eredményeit. Az 5. fejezet részletesebben vizsgálja egyenként a hét uniós tagállam gazdasági konvergenciájának helyzetét. A 6. fejezet a konvergenciamutatókat tekinti át az összeállításukhoz alkalmazott statisztikai módszertannal együtt. Végül a 7. fejezet a tárgyalt tagállamok nemzeti jogszabályainak, így NKB-ik statútumának a Szerződés 130. és 131. cikkével való összeegyeztethetőségét vizsgálja.

2 Az elemzés keretei

2.1 Gazdasági konvergencia

Az EKB közös elemzési keretet használva vizsgálja az eurót bevezetni szándékozó EU-tagállamok gazdasági konvergenciájának helyzetét. E közös szerkezet, amely valamennyi Európai Monetáris Intézet (EMI) és EKB konvergenciajelentésben egységesen alkalmazásra kerül, egyrészt a Szerződés rendelkezésein alapul, melyeket az EKB az árak, a költségvetési egyenleg és a GDP-arányos államadósság, az árfolyamok és a hosszú lejáratú kamatlábak alakulása, valamint más, a gazdasági integráció és konvergencia szempontjából releváns tényezők vizsgálatában alkalmaz. Másrészt az elemzési keret tartalmaz még több, a fenntartható konvergencia részletesebb vizsgálatára alkalmasnak tartott visszatekintő és a jövőre vonatkozó gazdasági mutatót. E keret néhány eleme idővel fejlesztésre került. Az érintett tagállam mindezen tényezőkön alapuló vizsgálata szintén fontos információkkal szolgál, annak biztosítása érdekében, hogy az euroövezetbe való integrációja jelentősebb nehézségek nélkül folytatódjon. Az alábbi 1–5. keretes írások röviden áttekintik a jogi rendelkezéseket, és bemutatják azokat a módszertani részleteket, amelyek alapján az EKB az említett rendelkezéseket alkalmazza.

A folyamatosság és az egyenlő elbánás biztosítása érdekében e jelentés az EKB (és azt megelőzően az EMI) korábbi jelentéseiben megfogalmazott elvekre épül. Kiemelendő az EKB-nak a konvergenciakritériumok alkalmazásakor használt néhány irányelve. Először is, az egyes kritériumok szigorúan értelmezendők és alkalmazandók, hiszen céljuk elsősorban az, hogy az euroövezethez kizárólag olyan tagállamok csatlakozhassanak, amelyek gazdasági helyzete lehetővé teszi az árstabilitás fenntartását és az övezet koherenciájának megőrzését. Másodszor, a konvergenciakritériumok összefüggő, egységes csomagot képeznek, és valamennyit teljesíteni kell. A Szerződés egyenlő alapon sorolja fel a kritériumokat, és nem rangsorolja azokat. Harmadszor, a konvergenciakritériumokat a tényleges adatok alapján kell teljesíteni. Negyedszer, a konvergenciakritériumok alkalmazásában következetesen, átláthatóan és egyszerűen kell eljárni. Ezenkívül a konvergenciakritériumoknak való megfelelés mérlegelésekor lényeges tényező a fenntarthatóság, mivel a konvergenciát tartósan kell elérni, és nem csak egy adott időpontban. Következésképpen az országvizsgálatok részletesen foglalkoznak a konvergencia fenntarthatóságával.

Ebben a vonatkozásban az érintett országok gazdaságának alakulását elvben az elmúlt tízéves időszakra visszatekintve vizsgáljuk. Így jobban meghatározható, hogy a jelenlegi eredmények milyen mértékben erednek valódi strukturális átalakításokból, és így biztosabban meg lehet ítélni a gazdasági konvergencia fenntarthatóságát.

Ezen túlmenően egy megfelelő mértékben előretekintő perspektívát alkalmazunk. Ebben az összefüggésben különös figyelmet szentelünk annak, hogy a kedvező gazdasági folyamatok fenntarthatósága elsősorban azon múlik, sikerül-e megfelelő és tartós gazdaságpolitikai válaszokat adni a jelenlegi és a jövőbeli kihívásokra. Az erős gazdaságirányítás, a szilárd intézmények és a fenntartható államháztartás ugyancsak alapvető fontosságúak a kibocsátás fenntartható növekedésének támogatásában közép- és hosszú távon. Mindent egybevetve hangsúlyozzuk, hogy a gazdasági konvergencia fenntarthatóságának biztosítása függ egy kedvező kiinduló helyzet elérésétől, szilárd intézmények meglététől, a válságokkal szembeni ellenálló képességtől és az euro bevezetése után folytatott megfelelő politikáktól.

Az egységes elemzési keretet egyenként alkalmaztuk a vizsgált hét EU-tagállamra. Az egyes tagállamok teljesítményére összpontosító vizsgálatokat külön-külön kell figyelembe venni, összhangban a Szerződés 140. cikkében foglaltakkal.

A Konvergenciajelentést érintő statisztikai adatgyűjtés lezárásának időpontja 2022. május 25. volt. A konvergenciakritériumok alkalmazásához felhasznált statisztikai adatokat az Európai Bizottság szolgáltatja (lásd a 6. fejezetet, valamint a táblázatokat és ábrákat), az árfolyamok és a hosszú lejáratú kamatlábak esetében az EKB-val együttműködve. Az Európai Bizottsággal egyetértésben, a referencia-időszak mind az árstabilitási kritérium, mind a hosszú távú kamatláb-kritérium tekintetében a 2021 májusa és 2022 áprilisa közötti időszak. Az árfolyamokra vonatkozóan a referencia-időszak 2020. május 26-től 2022. május 25-ig tart. A fiskális pozíciók historikus adatai a 2021-ig terjedő időszakot fedik le. Ugyancsak számításba vettük különféle forrásokból származó előrejelzésekkel együtt az érintett tagállam legfrissebb konvergenciaprogramját, továbbá minden egyéb olyan információt, amely releváns a konvergencia fenntarthatóságára vonatkozó előretekintő vizsgálat szempontjából. Az Európai Bizottság 2022. tavaszi gazdasági előrejelzését és a riasztási mechanizmus keretében készült 2022. évi jelentést (Alert Mechanism Report)^[7] – amelyeket jelentésünk készítésekor ugyancsak figyelembe vettünk – 2022. május 16-án, illetve 2021. november 24-én tették közzé. Az EKB Általános Tanácsa 2022. május 27-én fogadta el ezt a jelentést.

E Konvergenciajelentés csak korlátozott mértékben veszi figyelembe az orosz-ukrán háború konvergenciaértékelésre gyakorolt hatását. Jelenleg még túl korai határozott következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy a konvergenciapályákat milyen hatás éri, továbbá, hogy e hatás szimmetrikus vagy aszimmetrikus módon jelenik-e meg az egyes országokban. Különösen az előre tekintő konvergenciaértékelést övezi jelentős bizonytalanság, és a teljes hatást csak utólag lehet felbecsülni.

Az árak alakulására vonatkozó jogi rendelkezéseket és az EKB általi alkalmazásukat az 1. keretes írás ismerteti.

A 2021 májusa és 2022 áprilisa közötti 12 hónapos referencia-időszak átlagos HICP inflációs rátáját annak tükrében tekintettük át, hogy árstabilitás szempontjából miként teljesített az adott ország gazdasága az elmúlt tíz évben. Mindez lehetővé teszi az áralakulási folyamatok fenntarthatóságának részletes vizsgálatát az adott országban. Ebben a vonatkozásban a monetáris politika orientációjára fordítottunk figyelmet, különösen arra, hogy a monetáris hatóságok elsősorban az árstabilitás elérésére és fenntartására koncentrálnak-e, valamint azt is néztük, hogy a gazdaságpolitika más területei hogyan járulnak hozzá e cél megvalósításához. Figyelembe vettük azt is, hogy a makrogazdasági környezet mennyiben segíti az árstabilitás elérését. Az árak alakulását a kínálati és keresleti feltételek fényében vizsgáltuk, olyan tényezőkre összpontosítva, mint a fajlagos munkaerőköltségek és az importárak. Végül más, releváns árindexek trendjeit is figyelembe vettük. Előretekintve képet adunk az elkövetkező évek várható inflációs kilátásairól, beleértve jelentős nemzetközi szervezetek és piaci szereplők előrejelzéseit. Ezenkívül olyan intézményi és strukturális szempontok is megtárgyalásra kerülnek, amelyek lényegesek az árstabilitást elősegítő környezetnek az euro bevezetése utáni fenntartása szempontjából.

A 2. keretes írás ismerteti a fiskális folyamatokra vonatkozó jogi rendelkezéseket és azok EKB általi alkalmazását, eljárási kérdésekkel együtt.

A 2021-es referenciaév eredményeinek az államháztartás fenntarthatósága szerinti értékelése a vizsgált ország elmúlt tízévi teljesítményének fényében történik. Először a deficitráta vizsgálatára kerül sor. Hasznos szem előtt tartani, hogy egy ország éves deficitrátájának változását jellemzően többféle mögöttes tényező is befolyásolja. Ezek a hatások két csoportra oszthatók: „ciklikus hatásokra”, amelyek azt tükrözik, hogyan reagálnak a hiányok a gazdasági ciklus változásaira, valamint „nem ciklikus hatásokra”, amelyek gyakran a fiskális politikához való szerkezeti vagy állandó alkalmazkodást tükrözik. A jelentésben számszerűsített nem ciklikus hatások azonban nem tükrözik szükségszerűen és maradéktalanul a fiskális pozíciók szerkezeti változását, mivel a költségvetési egyenleget átmenetileg befolyásoló olyan hatásokat is magukban foglalnak, amelyek akár gazdaságpolitikai intézkedések, akár különleges tényezők nyomán adódhatnak. Tehát a potenciális kibocsátás szintjét és növekedési ütemét övező bizonytalanság miatt különösen nehezen értékelhető, hogy miként változtak a strukturális költségvetési pozíciók a COVID-19 világjárvány ideje alatt.

Következő lépésként az államadósság-mutató referencia-időszakbeli alakulásának, valamint a mutatót megalapozó tényezőknek a vizsgálatára kerül sor. E tényezők a nominális GDP-növekedés és a kamatlábak közötti különbség, az elsődleges egyenleg, valamint a hiány–adósság kölcsönhatás. Ez a nézőpont további információkat nyújthat arról, hogy a makrogazdasági környezet – különösen a növekedés és a kamatlábak eredője – milyen mértékben befolyásolta az adósság dinamikáját. Ugyancsak több információ nyerhető ily módon a strukturális egyenleg és a ciklikus folyamatok hozzájárulásáról, amint azt az elsődleges egyenleg tükrözi, valamint a különleges tényezők szerepéről a hiány–adósság kölcsönhatásban. Figyelembe vesszük továbbá az államadósság szerkezetét, különös tekintettel a rövid lejáratú és devizaadósságok arányára, valamint ezek alakulására. Összevetve ezen arányokat az adósságráta jelenlegi szintjével rámutathatunk, mennyire érzékenyek a költségvetési egyensúlyok az árfolyamok és a kamatlábak változásaira.

A jövőbeli folyamatok tárgyalása során áttekintjük a nemzeti költségvetési terveket és az Európai Bizottság 2022-re és 2023-ra vonatkozó legutóbbi előrejelzéseit, majd a konvergenciaprogram tükrében megvizsgáljuk a középtávú fiskális stratégiát. Utóbbi az ország számára a Stabilitási és Növekedési Paktumban előirányzott középtávú költségvetési cél várható elérésének, valamint a jelenlegi fiskális politika alapján az adósságrátára vonatkozó kilátásoknak az értékelését foglalja magában. A COVID-19 világjárvánnyal összefüggésben az általános mentesítő záradék aktiválásra került, és lehetővé teszi a középtávú költségvetési céltól való eltéréseket a 2. keretes írásban leírtak szerint. Hangsúlyozzuk továbbá a költségvetési pozíciók és a konszolidáció széles területei fenntarthatóságának hosszú távú kihívásait, különösen a felosztó-kirovó állami nyugdíjrendszerek tekintetében, figyelembe véve a demográfiai folyamatokat és a kormány által vállalt függő kötelezettségeket. Továbbá, a korábbi gyakorlattal összhangban, a fentiekben ismertetett elemzés a 2. keretes írásban leírtak szerint ugyancsak kiterjed az 1467/97/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében meghatározott érdemleges tényezők többségére.

A 3. keretes írás az árfolyamok alakulására vonatkozó jogi rendelkezéseket és EKB általi alkalmazásukat ismerteti.

Az ERM–II-ben történő részvétel és az euróval szembeni nominális árfolyam vizsgált időszakbeli alakulása mellett röviden áttekintjük a jelenlegi árfolyam fenntarthatóságára utaló adatokat. Ezek a reáleffektív árfolyamok, valamint a fizetési mérleg folyó fizetési, tőke- és pénzügyi mérlegének alakulásából származnak. Megvizsgáljuk továbbá a bruttó külső adósságállomány és a nettó nemzetközi befektetési pozíció hosszabb távú alakulását. Az árfolyamok változásáról szóló szakaszban figyelembe veszünk még olyan mutatókat is, amelyek az adott ország euroövezetbe való integrálódásának mértékét jelzik. Ezt a külkereskedelmi (export és import) és a pénzügyi integráció szempontjából egyaránt értékeljük. Végezetül az árfolyam-alakulásról szóló részből kitűnik, hogy – adott esetben – a vizsgált ország a kétéves referencia-időszak alatt részesült-e központi banki likviditási segítségben vagy fizetésimérleg-támogatásban akár bilaterális, akár multilaterális formában az IMF és/vagy az EU bevonásával. A tényleges és elővigyázatossági segítségnyújtást egyaránt figyelembe vesszük, ideértve az elővigyázatossági finanszírozáshoz való hozzáférést, például az IMF rugalmas hitelkeretének (Flexible Credit Line) formájában.

A 4. keretes írás a hosszú lejáratú kamatlábak alakulására vonatkozó jogi rendelkezéseket és az EKB általi alkalmazásukat ismerteti.

Amint fentebb utaltunk rá, a Szerződés kifejezetten hivatkozik a „konvergencia tartósságára”, amely a hosszú lejáratú kamatlábak szintjében tükröződik. Éppen ezért a 2021 májusa és 2022 áprilisa közötti referencia-időszak folyamatait az elmúlt tíz esztendő (vagy azon időszak, amelyről adataink vannak) hosszú lejáratú kamatlábainak alappályája, valamint az euroövezeti hosszú lejáratú kamatlábak átlagától való eltérés fényében vizsgáljuk. A referencia-időszak során az euroövezeti átlagos hosszú lejáratú kamatláb részben több euroövezeti ország magas országspecifikus kockázati felárait tükrözhette. Ezért az euroövezeti AAA hosszú távú államkötvényhozam (vagyis az AAA besorolású euroövezeti országokat tartalmazó euroövezeti AAA hozamgörbe hosszú távú hozama) összehasonlítási célra is felhasználásra kerül. Ezen elemzés háttereként e jelentés információval szolgál a pénzügyi piac méretéről és fejlődéséről is. Mindez három különböző mutatón (a nem pénzügyi vállalatok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok állománya, tőzsdei kapitalizáció, valamint az MPI-k belföldi nem pénzügyi magánszektornak nyújtott hitelei) alapul, amelyek együttesen mutatják a pénzügyi piacok nagyságát.

Végül a Szerződés 140. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy e jelentés számos más releváns tényezőt is vegyen figyelembe (lásd az 5. keretes írást). Ebben a vonatkozásban, a Szerződés 121. cikkének (6) bekezdésével összhangban 2011. december 13-án megerősített gazdaságirányítási keretrendszer lépett életbe, amelynek célja a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolásának és az EU-tagállamok gazdasági teljesítményei hosszan tartó konvergenciájának biztosítása. Az alábbi 5. keretes írás röviden ismerteti ezeket a jogi rendelkezéseket, valamint azt, hogy a konvergencia EKB által lefolytatott vizsgálata miként kezeli a fent említett további tényezőket.

2.2 A nemzeti jogszabályok összeegyeztethetősége a Szerződésekkel

2.2.1 Bevezetés

A Szerződés 140. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi az EKB-t (és az Európai Bizottságot), hogy legalább kétévenként egyszer, vagy valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérésére az eltéréssel rendelkező tagállamok által a gazdasági és monetáris unió elérése érdekében megtett előrehaladásról jelentést tegyen a Tanács részére. Ezeknek a jelentéseknek tartalmazniuk kell valamennyi eltéréssel rendelkező tagállam nemzeti jogszabályainak (beleértve NKB-juk statútumát) a Szerződés 130. és 131. cikkével és az Alapokmány vonatkozó cikkeivel való összeegyeztethetőségének vizsgálatát. Az eltéréssel rendelkező tagállamoknak a Szerződésből fakadó e kötelezettségét „jogi konvergenciának” is nevezzük.

A jogi konvergencia vizsgálata során az EKB tevékenysége nem korlátozódik a nemzeti jogszabályok betű szerinti formai vizsgálatára, hanem mérlegelheti azt is, hogy a vonatkozó rendelkezések végrehajtása összhangban áll-e a Szerződések és az Alapokmány szellemével. Az EKB különösen az arra mutató jelek miatt ad hangot aggodalmának, ha nyomás nehezedik bármely tagállam NKB-jának döntéshozó szerveire, ami ellentétes lenne a Szerződés szellemiségével a központi bankok függetlenségét illetően. Az EKB szükségesnek tekinti azt is, hogy az NKB-k döntéshozó szerveinek működése zökkenőmentes és folyamatos legyen. Ebben a vonatkozásban a tagállami hatóságokat kötelezettség terheli különösen az ahhoz szükséges intézkedések megtételére vonatkozóan, hogy az NKB döntéshozó szervein belüli pozíció megüresedése esetén biztosítsák az utód időben történő kinevezését.^[17] Az EKB a tagállam nemzeti jogszabályainak a Szerződéssel és az Alapokmánnyal való összeegyeztethetőségére vonatkozó kedvező végleges értékelés megadása előtt szorosan figyelemmel fogja kísérni az összes fejleményt.

Eltéréssel rendelkező tagállamok és a jogi konvergencia

Bulgária, a Cseh Köztársaság, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Svédország – amelyek nemzeti jogszabályait e jelentés vizsgálja – eltéréssel rendelkező tagállami státuszban vannak, azaz még nem vezették be az eurót. Svédország számára az eltéréssel rendelkező tagállami státuszt a Tanács egy 1998. májusi határozata teremtette meg.^[18] A többi tagállam tekintetében a csatlakozás feltételeiről szóló okmányok 4.^[19] és 5.^[20] cikkei rendelkeznek arról, hogy ezen tagállamok a csatlakozás időpontjától kezdődően a Szerződés 139. cikke értelmében eltéréssel rendelkező tagállamként vesznek részt a gazdasági és monetáris unióban.

Ez a jelentés nem vonatkozik Dániára, amely különleges státuszú tagállam, és még nem vezette be az eurót. A Szerződésekhez csatolt, egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló 16. jegyzőkönyv úgy rendelkezik, hogy tekintettel a dán kormány 1993. november 3-i, a Tanácshoz címzett bejelentésére, Dánia mentességben részesül, és az eltérés megszüntetésére irányuló eljárás csak Dánia kérésére kezdődik meg. Mivel a Szerződés 130. cikke vonatkozik Dániára, a Danmarks Nationalbank köteles teljesíteni a központi banki függetlenség követelményeit. Az EMI 1998-as Konvergenciajelentése megállapította, hogy ez a követelmény teljesült. Dánia konvergenciája e különleges státusz miatt 1998 óta nem került vizsgálatra. Egészen addig nem szükséges gondoskodni a Danmarks Nationalbank eurorendszerbe történő jogi integrálásáról, és nem szükséges a dán jogszabályokat módosítani, amíg Dánia nem értesíti a Tanácsot arról, hogy be kívánja vezetni az eurót.

A jogi konvergencia vizsgálatának célja, hogy megkönnyítse a Tanács arra vonatkozó döntését, hogy melyik tagállamok teljesítik „a gazdasági és monetáris unió megvalósítására vonatkozó kötelezettségeiket” (a Szerződés 140. cikkének (1) bekezdése). Jogi téren ezek a feltételek különösen a központi banki függetlenségre és az NKB-knak az eurorendszerbe való jogi integrálódására vonatkoznak.

A jogi értékelés szerkezete

A jogi értékelés összességében az EKB és az EMI jogi konvergenciáról szóló korábbi jelentéseinek keretét követi.^[21]

A nemzeti jogszabályok összeegyeztethetősége a 2022. március 25. előtt elfogadott jogszabályokra tekintettel kerül elemzésre.

2.2.2 A jogi alkalmazkodás mértéke

Jogi alkalmazkodás területei

Azon területek azonosítása céljából, ahol a nemzeti jogszabályok módosításra szorulnak, a következő kérdések kerültek megvizsgálásra:

• összeegyeztethetőség a Szerződésnek (130. cikk) és az Alapokmánynak (7. és 14.2 cikk) az NKB-k függetlenségéről szóló rendelkezéseivel;
• összeegyeztethetőség a titoktartásról szóló rendelkezésekkel (az Alapokmány 37. cikke);
• összeegyeztethetőség a monetáris finanszírozás (a Szerződés 123. cikke) és a kiváltságos hozzáférés (a Szerződés 124. cikke) tilalmával;
• összeegyeztethetőség az euro uniós jog által előírt, egységes írásmódjával; valamint
• az NKB-k eurorendszerbe történő jogi integrációja (különösen az Alapokmány 12.1 és 14.3 cikke alapján).

„Összeegyeztethetőség” vagy „harmonizáció”

A Szerződés 131. cikke megköveteli, hogy a nemzeti jogszabályok „összeegyeztethetők” legyenek a Szerződésekkel és az Alapokmánnyal, ezért bármilyen összeegyeztethetetlenséget orvosolni kell. Sem a Szerződések és az Alapokmány nemzeti jogszabályokkal szembeni elsőbbsége, sem az összeegyeztethetetlenség jellege nem befolyásolja ezt a kötelezettséget.

A nemzeti jogszabályok „összeegyeztethetőségének” követelménye nem azt jelenti, hogy a Szerződés megkövetelné az NKB-k statútumának egymással vagy az Alapokmánnyal való „harmonizációját”. Nemzeti sajátosságok továbbra is létezhetnek, amennyiben azok nem sértik az EU-nak a monetáris ügyek területén visszavonhatatlanul biztosított hatáskörét. Az Alapokmány 14.4 cikke lehetővé teszi az NKB-k számára, hogy az Alapokmányban meghatározott feladatokon kívül más feladatokat is ellássanak, mindaddig, amíg azok nem akadályozzák a KBER céljait és feladatait.^[22] Az NKB-k statútumában az ilyen további feladatokat lehetővé tevő rendelkezések világos példaként szolgálnak azon körülményekre, amikor a különbségek megmaradhatnak. Az „összeegyeztethető” szó inkább azt jelzi, hogy a nemzeti jogszabályokat és az NKB-k statútumát módosítani szükséges annak érdekében, hogy kiküszöböljék a Szerződésekkel és az Alapokmánnyal szemben fennálló következetlenségeket, és biztosítsák az NKB-k KBER-be való szükséges mértékű integrálódását. Különösen azokat a rendelkezéseket kell módosítani, amelyek valamely NKB-nak a Szerződésben meghatározott függetlenségét és a KBER szerves részeként betöltött szerepét sértik. Ennek elérése érdekében nem elegendő kizárólag arra támaszkodni, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti jogszabályokkal szemben.

A Szerződés 131. cikkében szereplő kötelezettség csak a Szerződések és az Alapokmány rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlenségre terjed ki. Ugyanakkor a módosítás e Konvergenciajelentésben vizsgált területei szempontjából releváns másodlagos uniós joggal nem összeegyeztethető nemzeti jogszabályokat összhangba kell hozni a megfelelő másodlagos joggal. A közösségi jog elsőbbsége befolyásolja a nemzeti jogszabályok módosítására vonatkozó kötelezettséget. Ez az általános követelmény nem csupán a Szerződés 131. cikkéből, hanem az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatából^[23] is származik.

A Szerződések és az Alapokmány nem írja elő, milyen módon kell a nemzeti jogszabályokat adaptálni. Ez végrehajtható a Szerződésekre és az Alapokmányra való hivatkozással, azok rendelkezéseinek beillesztésével és eredetükre való utalással, vagy az összeegyeztethetetlen szabályok megszüntetésével, illetve e módszerek kombinálásával.

A fentieken túlmenően – többek között a nemzeti jogszabályoknak a Szerződésekkel és az Alapokmánnyal való összeegyeztethetősége megvalósításának és fenntartásának eszközeként – az uniós intézmények és a tagállamok kötelesek konzultálni az EKB-val az annak hatáskörébe tartozó jogszabálytervezetekről a Szerződés 127. cikkének (4) bekezdése és 282. cikkének (5) bekezdése, valamint az Alapokmány 4. cikke alapján. A nemzeti hatóságoknak az Európai Központi Bankkal a jogszabálytervezetekről folytatott konzultációjáról szóló, 1998. június 29-i 98/415/EK tanácsi határozat^[24] kifejezetten előírja a tagállamok számára, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket e kötelezettség teljesítésének biztosítására.

2.2.3 Az NKB-k függetlensége

A központi banki függetlenséget illetően az EU-hoz 2004-ben, 2007-ben, illetve 2013-ban csatlakozott tagállamok nemzeti jogszabályait úgy kellett módosítani, hogy összhangban legyenek a Szerződés és az Alapokmány vonatkozó rendelkezéseivel, és 2004. május 1-jén, 2007. január 1-jén, illetve 2013. július 1-jén már hatályosak legyenek.^[25] Svédország a szükséges módosításokat a KBER 1998. június 1-jei létrehozásának idejére volt köteles hatályba léptetni.

A központi banki függetlenség

Az EMI 1995 novemberében listát állított össze a központi banki függetlenség ismérveiről (amelyeket később az 1998. évi Konvergenciajelentése írt le részletesen), amelyek akkor a tagállamok nemzeti jogszabályai vizsgálatának alapját képezték, különös tekintettel az NKB-k statútumára. A központi banki függetlenség fogalma többféle, külön-külön értékelendő függetlenséget foglal magában, nevezetesen működési, intézményi, személyi és pénzügyi függetlenséget. Az elmúlt néhány évben a központi banki függetlenség e szempontjainak elemzése tovább finomodott az EKB által elfogadott véleményekben. Ezen szempontok alapján értékelik az eltéréssel rendelkező tagállamok nemzeti jogszabályai, illetve a Szerződések és az Alapokmány közötti konvergencia mértékét.

Működési függetlenség

A központi banki függetlenség önmagában nem végcél, hanem eszköz egy olyan cél eléréséhez, amelyet világosan meg kell határozni, és amelynek minden más célkitűzés felett kell állnia. A működési függetlenség megkívánja, hogy minden egyes NKB elsődleges célkitűzése világosan és jogilag egyértelműen meghatározott módon legyen kifejtve, valamint, hogy a Szerződésben megállapított elsődleges célkitűzéssel, az árstabilitással teljes összhangban legyen. E cél elérését szolgálja, ha az NKB-kat ellátják minden szükséges erőforrással és eszközzel e célkitűzés bármely más hatóságtól függetlenül való elérése érdekében. A Szerződésnek a központi banki függetlenségre vonatkozó követelménye azt az általános nézetet tükrözi, hogy az árstabilitás elsődleges célkitűzését legjobban egy teljesen független, pontosan megfogalmazott felhatalmazással bíró intézmény szolgálja. A központi banki függetlenségnek teljes mértékben megfelel az, hogy az NKB-k döntéseikért felelősségre vonhatóak, ami fontos szempont a független státuszukba vetett bizalom elősegítéséhez. Ez együtt jár az átláthatósággal és a harmadik felekkel folytatott párbeszéddel.

Ami az időzítést illeti, a Szerződés nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy az eltéréssel rendelkező tagállamok NKB-i mikor kötelesek megfelelni a Szerződés 127. cikkének (1) bekezdésében és 282. cikkének (2) bekezdésében, valamint az Alapokmány 2. cikkében meghatározott elsődleges árstabilitási célnak. Azon tagállamok esetében, amelyek az eurónak az EU-ban történő bevezetését követően csatlakoztak az EU-hoz, nem egyértelmű, hogy ez a kötelezettség a csatlakozás vagy az euro bevezetésének időpontjától áll-e fenn. Jóllehet a Szerződés 127. cikkének (1) bekezdése nem vonatkozik az eltéréssel rendelkező tagállamokra (lásd a Szerződés 139. cikke (2) bekezdésének c) pontját), az Alapokmány 2. cikke azonban igen (lásd az Alapokmány 42.1 cikkét). Az EKB álláspontja szerint az NKB-k azon kötelezettsége, hogy az árstabilitást elsődleges célkitűzésként kezeljék, 1998. június 1-jétől áll fenn Svédország esetében, és 2004. május 1-jétől, 2007. január 1-jétől, illetve 2013. július 1-jétől az EU-hoz e napokon csatlakozott tagállamok esetében. Ennek alapja az a tény, hogy az EU egyik vezérelve, nevezetesen az árstabilitás (a Szerződés 119. cikke) az eltéréssel rendelkező tagállamokra vonatkozóan is érvényes. Ezen álláspontnak ugyancsak alapját képezi a Szerződés azon célkitűzése, hogy minden tagállam köteles törekedni a makrogazdasági konvergenciára, beleértve az árstabilitást; ezzel a szándékkal készülnek az EKB és az Európai Bizottság rendszeres jelentései. Ez a következtetés a központi banki függetlenség megteremtése mögött húzódó okokon is alapul, amely függetlenség csak akkor indokolt, ha az árstabilitás átfogó célkitűzése elsőbbséget élvez.

E jelentés országértékelései e következtetéseken alapulnak az eltéréssel rendelkező tagállamok NKB-inak arra vonatkozó kötelezettsége tekintetében, hogy mely időponttól kell az árstabilitást elsődleges célként kezelniük.

Intézményi függetlenség

Az intézményi függetlenség elvére kifejezetten hivatkozik a Szerződés 130. cikke és az Alapokmány 7. cikke. E két cikk megtiltja, hogy az NKB-k és döntéshozó szerveik tagjai utasításokat kérjenek, vagy fogadjanak el uniós intézményektől vagy szervektől, bármely tagállam kormányától vagy bármely egyéb szervtől. Ugyancsak tiltott, hogy az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek, valamint a tagállamok kormányai megpróbálják befolyásolni az NKB-k döntéshozó szerveinek azon tagjait, akiknek döntései hatással lehetnek az NKB-k KBER-rel kapcsolatos feladatainak elvégzésére. Ahhoz, hogy nemzeti jogszabályok tükrözzék a Szerződés 130. cikkét és az Alapokmány 7. cikkét, akkor meg kell jelenítenie mindkét tilalmat, és nem szűkítheti azok alkalmazási körét.^[26] Annak elismerése, hogy a központi bankok ilyen függetlenséggel bírnak, nem jár minden jogi norma alóli felmentéssel és bármilyen fajta jogszabállyal szembeni védelmükkel.^[27]

Amennyiben egy NKB-t állami tulajdonú szervként, különleges közjogi intézményként vagy egyszerűen részvénytársaságként alapítanak meg, úgy fennáll annak a kockázata, hogy tulajdonosa – tulajdonosi jogcímen – befolyást gyakorol a KBER-rel kapcsolatos feladatokhoz kapcsolódó döntéshozatalra.^[28] Ez a befolyás, függetlenül attól, hogy azt részvénytulajdonosi jogokon keresztül vagy más módon gyakorolják, kihatással lehet az NKB függetlenségére, ezért jogszabály útján korlátozni kell.

A központi banki tevékenység jogi keretének stabil és hosszú távú alapot kell biztosítani a központi bank működése számára. Az olyan jogi keret, amely lehetővé teszi egy NKB intézményi felépítésének gyakori változtatásait, ezáltal befolyásolva szervezeti vagy irányítási stabilitását, kedvezőtlen hatással lehet az adott NKB intézményi függetlenségére.^[29]

Az intézményi függetlenséget vészhelyzet esetén is tiszteletben kell tartani. Csak akkor lehet indokolt, hogy nemzeti hatóságok átmenetileg és kivételesen a KBER kizárólagos hatáskörébe tartozó jogosítványokat gyakoroljanak, ha a Szerződés 347. cikke szerinti feltételek teljesülnek. Ezen értékelés kritikus ideje az intézkedés foganatosításának ideje. A Szerződés 347. cikkének kivételes jellege miatt a Szerződés 347. cikkében előírt feltételek hiányában a tagállamoknak tartózkodniuk kell megelőző jogszabályok elfogadásától.^[30]

Utasításadási tilalom

A KBER-rel kapcsolatos feladatok tekintetében harmadik személyek azon jogai, hogy utasításokat adjanak NKB-knak, azok döntéshozó szerveinek vagy azok tagjainak, nem egyeztethetőek össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal.

Az NKB-k pénzügyi stabilitást erősítő intézkedések alkalmazásában való bármely részvételének összeegyeztethetőnek kell lennie a Szerződéssel, azaz az NKB-knak a Szerződésben és az Alapokmányban foglalt feladataik megfelelő ellátásának biztosítása érdekében olyan módon kell ellátniuk a feladataikat, amely teljes mértékben összeegyeztethető a működési, intézményi és pénzügyi függetlenségükkel.^[31] Amennyiben a nemzeti jogi szabályozás az NKB-nak olyan szerepet ad, amely meghaladja a tanácsadói funkciót, és kiegészítő feladatok ellátását teszi szükségessé, úgy biztosítani kell azt, hogy ezek a kiegészítő feladatok működési és pénzügyi szempontból ne legyenek kihatással az NKB-nak a KBER-rel összefüggő feladatai ellátására.^[32] Ezen túlmenően az NKB képviselőinek a testületi döntéshozó szervekben vagy más hatóságokban való részvétele esetében kellően figyelembe kell venni az NKB döntéshozó szervei tagjai személyi függetlenségének garanciáit.^[33]

Döntések jóváhagyására, felfüggesztésére, semmisnek nyilvánítására vagy késleltetésére vonatkozó tilalom

A KBER-rel kapcsolatos feladatok tekintetében harmadik személy olyan jogai, hogy NKB-k döntéseit jóváhagyja, felfüggessze, semmisnek nyilvánítsa vagy késleltesse, nem egyeztethetők össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal.^[34]

Döntések jogi alapon történő cenzúrázásának tilalma

Nem egyeztethető össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal a független bíróságoktól eltérő szervezetek azon joga, hogy jogi alapon cenzúrázzák a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásához kötődő döntéseket, mivel e feladatok teljesítését nem lehet a politika szintjén újból megfontolni. Amennyiben egy NKB elnöke olyan jogkörrel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy jogi alapon felfüggessze a KBER vagy az NKB döntéshozó szerve döntésének végrehajtását annak érdekében, hogy végleges döntés céljából valamely politikai testület elé terjessze, ugyanolyan megítélés alá esik, mintha harmadik féltől kérne utasítást.

Az NKB döntéshozó szerveiben szavazati joggal való részvétel tilalma

Nem egyeztethető össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal, ha harmadik felek képviselői szavazati joggal vehetnek részt egy NKB döntéshozó szervében az NKB KBER-rel kapcsolatos feladatainak teljesítését érintő ügyekben, még akkor sem, ha ez a szavazat nem döntő. Az ilyen részvétel még szavazati jog nélkül sem egyeztethető össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal, amennyiben befolyásolja a KBER-rel kapcsolatos feladatok e döntéshozó szervek általi ellátását vagy veszélyezteti a KBER titoktartási szabályainak betartását.^[35]

Az NKB-k döntését megelőző konzultáció tilalma

Amennyiben valamely jogszabályi rendelkezés az NKB számára olyan kifejezett kötelezettséget határoz meg, amelynek értelmében az NKB-nak valamely döntése meghozatala előtt harmadik féllel konzultálnia kell, az formális mechanizmus keretében biztosítja a harmadik fél számára a végleges döntés befolyásolását, és ezért nem egyeztethető össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal.

Ugyanakkor egy NKB és harmadik felek közötti párbeszéd még akkor is összhangban áll a központi banki függetlenség követelményével, ha a tájékoztatás és véleménycsere jogszabályi kötelezettségeken alapul, feltéve, hogy:

• ez nem eredményez beavatkozást az NKB döntéshozó szervei tagjainak függetlenségébe;
• az NKB-elnököknek az EKB döntéshozó szerveiben fennálló tagságából adódó különleges státuszát teljes mértékben tiszteletben tartják; és
• betartják az Alapokmányból fakadó titoktartási követelményeket.^[36]

Az NKB döntéshozó testületi tagjainak felmentése feladataik alól

A jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek alapján harmadik felek (pl. kormányok) felmenthetik feladatkörükből az NKB-k döntéshozó szerveinek tagjait (pl. pénzügyi beszámolók vonatkozásában), megfelelő biztosítékokat kell tartalmazniuk, hogy ez a jogkör nem korlátozza az adott NKB-tag azon képességét, hogy a KBER-rel kapcsolatos feladatok ügyében független döntéseket hozzon (vagy végrehajtsa a KBER szintjén hozott döntéseket). Ajánlott, hogy erre vonatkozóan kifejezett rendelkezést foglaljanak az NKB statútumába.

Személyi függetlenség

Az Alapokmánynak az a rendelkezése, amely az NKB-k döntéshozó szervei tagjai hivatali idejének biztonságára vonatkozik, hozzájárul a központi banki függetlenség biztosításához. Az NKB-k elnökei az EKB Általános Tanácsának tagjai, és amint tagállamuk bevezeti az eurót, a Kormányzótanács tagjává fognak válni. Az NKB-k elnökei nem tekinthetők egy tagállam képviselőinek, amikor az EKB Kormányzótanácsa vagy Általános Tanácsa tagjaiként látják el feladataikat.^[37] Az Alapokmány 14.2 cikke előírja, hogy az NKB-k statútumának rendelkeznie kell különösen arról, hogy az elnök hivatali ideje legalább öt év legyen. E cikk védelmet biztosít az elnök önkényes felmentésével szemben is, mivel előírja, hogy egy elnököt csak akkor lehet hivatalából felmenteni, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelességszegés elkövetésében bűnösnek találták. Ilyen esetekben az Alapokmány 14.2 cikke biztosítja az Európai Unió Bíróságához fordulás lehetőségét, és a Bíróságnak jogában áll az elnök hivatalából való felmentéséről szóló nemzeti döntést hatályon kívül helyezni.^[38] Egy elnök felfüggesztése gyakorlatilag egyenlő lehet a hivatalból való felmentéssel az Alapokmány 14.2 cikke alkalmazásában.^[39] Az NKB-k statútumának az alábbiak szerint kell megfelelnie e rendelkezésnek.

A Szerződés 130. cikke megtiltja a nemzeti kormányok és más szervek számára, hogy az NKB döntéshozó szerveinek tagjait feladataik ellátásában befolyásolják. A tagállamok különösen nem törekedhetnek az NKB döntéshozó szervei tagjainak befolyásolására a javadalmazásukat érintő nemzeti jogszabályok módosítása révén, mivel az ilyen módosítások – elvi okokból – csak a jövőbeli kinevezésekre vonatkozhatnak.^[40]

Az NKB-elnökök minimális hivatali ideje

Az Alapokmány 14.2 cikkével összhangban az NKB-k statútumának az elnök hivatali idejeként legalább öt évet kell biztosítania. Ez nem zár ki hosszabb hivatali időt, illetve határozatlan hivatali idő esetén sem szükséges módosítani a statútumot, amennyiben az elnök hivatalból való felmentésének jogcímei összhangban állnak az Alapokmány 14.2 cikkében foglaltakkal. Rövidebb időszakok akkor sem indokolhatóak, ha csak átmeneti időszak során alkalmazzák.^[41] A kötelező nyugdíjkorhatárt előíró nemzeti jogszabálynak biztosítania kell, hogy a nyugdíjkorhatár – amennyiben az az elnökre is irányadó – ne ütközzön az Alapokmány 14.2 cikkében előírt legrövidebb hivatali idővel, amely a kötelező nyugdíjkorhatárral szemben elsőbbséget élvez.^[42] Amikor egy NKB alapokmányát módosítják, a módosító jogszabálynak biztosítania kell az elnök és a döntéshozó szervek KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevő más tagjai hivatali idejének biztonságát.^[43]

Elnökök hivatalból való felmentésének jogcímei

Az NKB-k statútumának biztosítania kell, hogy az elnököket csak az Alapokmány 14.2 cikkében említett okok miatt lehessen felmenteni. Ezen cikk szerinti követelmény célja, hogy az elnökök kinevezésében részt vevő hatóságok – különösen az illetékes kormány vagy parlament – ne bocsáthasson el egy elnököt tetszés szerint a hivatalából. Az NKB-k statútumának vagy hivatkoznia kell az Alapokmány 14.2 cikkére, át kell vennie annak rendelkezéseit és hivatkoznia kell azok forrására, törölni kell a 14.2 cikkben rögzített hivatalból való felmentési okokkal összeegyeztethetetlen bármely rendelkezést, vagy nem szabad semmilyen hivatalból való felmentési okot említenie (mivel a 14.2 cikk közvetlenül alkalmazandó).^[44] Amennyiben az elnököt már megválasztották vagy kinevezték, úgy csak az Alapokmány 14.2 cikkében foglalt feltételek mellett menthető fel hivatalából, még akkor is, ha tevékenységét még nem kezdte meg. Mivel a feltételek, amelyek szerint egy elnök felmenthető a hivatalából, az uniós jog autonóm irányelvei, alkalmazásuk és értelmezésük nem függ nemzeti környezetektől.^[45] Végül is az Alapokmány 14.2 cikkének második albekezdésében ráruházott hatáskörrel összefüggésben az Európai Unió Bírósága vizsgálja meg, hogy egy nemzeti központi bank elnöke hivatalból történő felmentésére vonatkozó döntést elegendő arra utaló jel igazolja-e, hogy olyan súlyos kötelezettségszegést követett el, amely egy ilyen intézkedést indokol.^[46]

Az elnöktől eltérő, az NKB-k döntéshozó szerveiben a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevő tagok hivatali idejének biztonsága és a hivatalukból való felmentés jogcímei

Az elnökök hivatali idejének biztonságára és a felmentési okokra vonatkozó szabályokkal megegyező szabályok alkalmazása az NKB-k döntéshozó szerveiben a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevő egyéb tagokra e személyek személyi függetlenségét is védeni fogja.^[47] Az Alapokmány 14.2 cikkének rendelkezései nem korlátozzák a hivatali idő biztonságát az elnökökre, míg a Szerződés 130. cikke és az Alapokmány 7. cikke inkább az NKB-k „döntéshozó szerveinek tagjaira” hivatkozik, mintsem kifejezetten csak az elnökökre. Ez különösen ott érvényes, ahol az elnök „első az egyenlők között” az egyenlő szavazati joggal rendelkező kollégák körében, vagy ahol az ilyen egyéb tagok részt vesznek a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában.

A bírósági felülvizsgálathoz való jog

Annak érdekében, hogy korlátozni lehessen a felmentési okok tekintetében a politikai mérlegelési lehetőséget, az NKB-k döntéshozó szerveinek tagjai részére biztosítani kell azt a jogot, hogy a hivatalból való felmentésükről szóló bármilyen döntést független bíróság előtt megtámadhassanak.

Az Alapokmány 14.2 cikke rögzíti, hogy a hivatalukból felmentett NKB-elnökök az ilyen döntést az Európai Unió Bírósága előtt megtámadhatják. A nemzeti jogszabálynak vagy az Alapokmányra kell hivatkoznia, vagy hallgatnia kell az ilyen döntéssel szemben az Európai Unió Bíróságához való fordulás jogáról (mivel az Alapokmány 14.2 cikke közvetlenül alkalmazandó). Az Európai Unió Bíróságának jogában áll hatályon kívül helyezni a felmentésre vonatkozó nemzeti intézkedést, ha azt az uniós joggal ellentétesnek találja.^[48]

A nemzeti jogszabályoknak ugyancsak rendelkezniük kell arról, hogy a nemzeti bíróságok felülvizsgálhatnak bármely olyan döntést, amely az NKB döntéshozó szervei olyan egyéb tagjainak felmentéséről szól, akik részt vesznek a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában. E jogot szabályozhatja általános jogszabály vagy konkrét rendelkezés. Bár ezt a jogot az általános jogszabályok biztosíthatják, a jogbiztonság érdekében tanácsos lehet kifejezetten rendelkezni az ilyen felülvizsgálatra vonatkozó jogról.

Az összeférhetetlenséggel szembeni biztosítékok

A személyi függetlenség annak szavatolását is jelenti, hogy nem alakul ki összeférhetetlenség az NKB-knak a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában is részt vevő döntéshozó szervei tagjainak a saját NKB-jukkal (illetve az NKB-k elnökeinek az EKB-val) szemben fennálló kötelezettségei, illetve azon egyéb funkciók között, amelyeket a döntéshozó szervek e tagjai betölthetnek, és amelyek veszélyeztethetik személyi függetlenségüket.^[49] Alapelv, hogy a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevő döntéshozó szervek tagjai nem tölthetnek be olyan egyéb funkciókat, amelyek összeférhetetlenség kialakulásához vezethetnek. Különösen fontos, hogy az ilyen döntéshozó szervek tagjai ne viselhessenek olyan hivatalt, vagy ne lehessen olyan érdekeltségük, amely befolyásolhatja tevékenységüket akár az állam végrehajtó vagy törvényhozó ágában vagy a regionális vagy helyi önkormányzatokban betöltött hivataluk, akár gazdasági társaságban meglévő érdekeltségük révén. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a döntéshozó szervek nem vezető beosztású tagjai részéről se alakuljon ki összeférhetetlenség.

Pénzügyi függetlenség

Egy NKB átfogó értelemben vett függetlensége veszélybe kerülne, ha nem lenne képes autonóm módon a feladatai teljesítéséhez, azaz a Szerződésben és az Alapokmányban rögzített, KBER-rel kapcsolatos tennivalói elvégzéséhez szükséges pénzügyi forrásokhoz hozzájutni.^[50]

A tagállamok nem hozhatják NKB-jukat olyan helyzetbe, hogy annak ne álljon rendelkezésére elegendő pénzügyi forrás és saját tőke^[51] a KBER-rel vagy az eurorendszerrel kapcsolatos feladatai ellátásához. Megjegyzendő, hogy az Alapokmány 28.1 és 30.4 cikke alapján az EKB további felhívásokat intézhet az NKB-khoz annak érdekében, hogy járuljanak hozzá az EKB tőkéjéhez, és utaljanak át további devizatartalékokat.^[52] Ezen túlmenően az Alapokmány 33.2 cikke kimondja^[53], hogy ha az EKB olyan mértékű veszteséget szenved, amelyet az általános tartalékalapból nem tud teljesen pótolni, az EKB Kormányzótanácsa dönthet úgy, hogy a fennmaradó veszteséget az adott pénzügyi év monetáris jövedelméből fedezi, az NKB-k között felosztott összegek arányában és erejéig. A pénzügyi függetlenség elve azt jelenti, hogy a fenti előírások betartása megköveteli az NKB-tól, hogy képes legyen a feladatait zavartalanul végrehajtani.

A pénzügyi függetlenség elve azt is megköveteli, hogy az NKB ne csak a KBER-rel kapcsolatos feladatai, hanem nemzeti feladatai (pl. a pénzügyi szektor felügyelete, szervezetének és saját működésének finanszírozása, sürgősségi likviditási támogatás nyújtása^[54]) ellátásához is rendelkezzen elegendő eszközzel.

A fent említett okoknál fogva a pénzügyi függetlenség magában foglalja azt is, hogy egy NKB-nak mindenkor elégséges tőkével kell rendelkeznie. Különösképpen el kell kerülni minden olyan helyzetet, amikor egy NKB saját tőkéje hosszabb ideig a jegyzett tőke szintje alatt van, vagy akár negatív, beleértve azokat az eseteket, amikor a tőke és a tartalékok szintjét meghaladó veszteségek áthúzódnak.^[55][56] Minden ilyen helyzet kedvezőtlen hatással lehet az NKB-nak a KBER-rel összefüggő feladatai, valamint saját nemzeti feladatai ellátására való képességére. Mindezen túlmenően egy ilyen helyzet hatással lehet az eurorendszer monetáris politikájának hitelességére. Ebből következően, amennyiben egy NKB saját tőkéje a jegyzett tőkeszintje alatt van, vagy akár negatív, az azt követelné meg, hogy az érintett tagállam elfogadható időn belül legalább a jegyzett tőke mértékéig megfelelő mértékű tőkét biztosítson az NKB-ja részére a pénzügyi függetlenség elvének való megfelelés érdekében. Az EKB-t illetően a Tanács az Európai Központi Bank tőkeemeléseiről szóló, 2000. május 8-i 1009/2000/EK tanácsi rendelet elfogadásával már elismerte ennek a kérdésnek a jelentőségét.^[57] Ez lehetővé tette az EKB Kormányzótanácsa számára, hogy az EKB tőkéjének tényleges felemeléséről döntsön annak érdekében, hogy az EKB a tevékenységéhez szükséges tőkemegfelelést fenn tudja tartani;^[58] az NKB-knak pénzügyileg képesnek kell lenniük az EKB ilyen döntésére való reagálásra.

A pénzügyi függetlenség fogalmát arra figyelemmel kell értékelni, hogy van-e olyan harmadik fél, amely képes – közvetlenül vagy közvetve – nem csupán az NKB feladatainak ellátását befolyásolni, hanem azt is, hogy az NKB képes-e megbízatásának eleget tenni, azaz rendelkezik-e működési szempontból megfelelő emberi erőforrással, illetve pénzügyi szempontból elegendő pénzügyi forrással. A pénzügyi függetlenség alábbiakban bemutatott szempontjai különös jelentőséggel bírnak e tekintetben.^[59] Ezek a pénzügyi függetlenség azon területei, ahol az NKB-k a leginkább ki vannak téve a külső befolyás veszélyének.

A költségvetés meghatározása

Ha egy harmadik fél hatáskörrel rendelkezik arra, hogy meghatározza vagy befolyásolja egy NKB költségvetését, ez összeegyeztethetetlen a pénzügyi függetlenséggel, kivéve, ha a jogszabályok megfelelő biztosítékot nyújtanak arra, hogy ez a hatáskör nem veszélyezteti az NKB KBER-rel kapcsolatos feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi eszközöket.^[60]

Számviteli szabályok

A beszámolókat vagy az általános számviteli szabályok, vagy az NKB döntéshozó szervei által meghatározott szabályok szerint kell összeállítani. Ha ezzel szemben ezeket a szabályokat harmadik fél határozza meg, a szabályoknak legalább figyelembe kell venniük az NKB döntéshozó szerveinek javaslatát.

Az éves beszámolókat az NKB döntéshozó szerveinek kell elfogadniuk, független könyvvizsgálók segítségét is igénybe véve; a beszámolókhoz harmadik felek (pl. a kormány vagy a parlament) utólagos jóváhagyása is szükséges lehet. Az NKB döntéshozó szerveinek képesnek kell lenniük arra, hogy önállóan és szakszerűen döntsenek a nyereség kiszámításáról.

Amennyiben egy NKB működését állami számvevőszék vagy más hasonló, a közpénzek felhasználásának ellenőrzésével megbízott szerv ellenőrzi, a jogi kereteknek világosan meg kell határozniuk az ellenőrzési hatáskör pontos terjedelmét^[61] oly módon, hogy az ne korlátozza az NKB független külső könyvvizsgálóinak tevékenységét,^[62] ezen túlmenően pedig az intézményi függetlenség elvével összhangban meg kell felelnie az NKB és annak döntéshozó szervei részére való utasításadás tilalmának, és nem korlátozhatja az NKB KBER-rel kapcsolatos feladatait.^[63] Az állami könyvvizsgálatot politikai befolyástól mentesen, függetlenül és tisztán szakmai alapon kell végrehajtani.^[64]

A nyereség felosztása, az NKB-k tőkéje és a pénzügyi tartalékok

A nyereség felosztása tekintetében az NKB statútuma előírhatja, hogy miként osszák fel a nyereséget. Ilyen rendelkezések hiányában a nyereség felosztásáról szakmai alapon kell határoznia az NKB döntéshozó szervének; az nem lehet harmadik fél mérlegelésének függvénye, kivéve, ha kifejezett rendelkezés biztosítja, hogy ez a mérlegelés nem korlátozza az NKB-k KBER-rel kapcsolatos feladatai, valamint nemzeti feladatai ellátásához szükséges pénzügyi eszközöket.^[65]

A nyereségnek az állami költségvetés részére történő felosztása csak abban az esetben lehetséges, ha az előző években felhalmozott veszteségek fedezésre kerültek^[66], valamint amennyiben sor került az NKB tőkéje és eszközei valós értékének megőrzését biztosító pénzügyi intézkedések meghozatalára. Nem engedhetőek meg az olyan átmeneti vagy eseti jellegű jogszabályi rendelkezések, amelyek a nyereségfelosztással kapcsolatban az NKB-nak adott utasításnak felelnek meg.^[67] Ehhez hasonlóan az NKB nem realizált tőkenyereségére kivetett adó szintén ellentmondana a pénzügyi függetlenség elvének.^[68]

A tagállamok nem csökkenthetik az NKB-k tőkéjét az NKB-k döntéshozó szerveinek előzetes egyetértése nélkül, aminek annak biztosítását kell céloznia, hogy az NKB‑knak elegendő pénzügyi eszközük maradjon ahhoz, hogy a KBER tagjaiként eleget tegyenek a Szerződés 127. cikke (2) bekezdésében és az Alapokmányban meghatározott feladataiknak. Ugyanezen oknál fogva csak az NKB-val szorosan együttműködve lehet kezdeményezni az NKB nyereségének felosztására vonatkozó szabályok módosítását és dönteni arról, hiszen az NKB van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy tőketartalékának szükséges mértékét meghatározza.^[69] Ami a pénzügyi tartalékokat vagy puffereket illeti, biztosítani kell, hogy az NKB-k önállóan képezhessék a tőkéjük és eszközeik reálértékének megőrzéséhez szükséges pénzügyi tartalékokat. A tagállamok nem akadályozhatják meg az NKB-kat abban sem, hogy tőketartalékaikat olyan mértékűre növeljék, amely a KBER tagjának a feladatai ellátáshoz szükséges.^[70]

Felügyeleti hatóságokért fennálló pénzügyi felelősség

A legtöbb tagállamban a pénzügyi felügyeleti hatóságok az NKB keretei között működnek. Ez nem problematikus, ha az NKB független döntéshozatala ezekre a hatóságokra is vonatkozik. Ha viszont a jogszabályok a felügyeleti hatóságok különálló döntéshozataláról rendelkeznek, fontos biztosítani, hogy az általuk hozott döntések ne veszélyeztessék az NKB egészének pénzügyi helyzetét. Ezekben az esetekben a nemzeti jogszabályoknak garantálniuk kell, hogy az NKB végső soron felülbírálhassa a felügyeleti hatóságok azon döntéseit, amelyek befolyásolhatják az NKB – különösen pénzügyi – függetlenségét.^[71]

Autonómia munkavállalói ügyekben

A tagállamok nem korlátozhatják az NKB lehetőségét, hogy a Szerződésben és az Alapokmányban ráruházott feladatok független ellátásához szükséges képzett munkavállalókat vegyen fel és foglalkoztasson.^[72] Az NKB emellett nem hozható olyan helyzetbe, amelyben csak korlátozott befolyása van vagy nincs befolyása a munkavállalóira, vagy amelyben az adott tagállam kormányzatának módjában áll az NKB munkavállalói kérdésekkel kapcsolatos politikájának befolyásolása.^[73] Az NKB döntéshozó szervei tagjainak és az NKB munkavállalóinak javadalmazására vonatkozó jogszabályok módosításáról az NKB-val való szoros és tényleges együttműködésben kell dönteni^[74], figyelembe véve álláspontját, annak biztosítása érdekében, hogy az NKB folyamatosan képes legyen feladatai független ellátására.^[75] A munkavállalói kérdésekben fennálló autonómia a személyzeti nyugdíjakkal kapcsolatos kérdésekre is kiterjed. Ezenkívül az NKB munkavállalói javadalmazásának csökkentéséhez vezető módosítások nem érinthetik az NKB-nak a saját pénzügyi forrásai – beleértve az NKB által fizetett illetmények csökkentéséből eredő források – kezeléséhez való jogát.^[76]

Tulajdonjogok

Az NKB-k tulajdonával kapcsolatban harmadik személyek azon jogai, hogy beavatkozzanak vagy utasításokat adjanak az NKB-knak, nem egyeztethetők össze a pénzügyi függetlenség elvével.

2.2.4 Titoktartás

A szakmai titoktartás követelménye, amelyet az EKB és az NKB-k munkatársaival, valamint az EKB és az NKB-k irányító szerveinek tagjaival szemben az Alapokmány 37. cikke határoz meg, az NKB-k statútumában vagy a tagállamok jogszabályaiban hasonló rendelkezésekhez vezethet. Az uniós jog és az annak alapján elfogadott szabályozás elsődlegessége azt is magában foglalja, hogy a dokumentumokhoz harmadik felek általi hozzáférésre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak összhangban kell lenniük az uniós jog vonatkozó rendelkezéseivel, az Alapokmány 37. cikkét is beleértve, és nem vezethetnek a KBER titoktartási szabályozásának megsértéséhez.^[77] Az állami számvevőszék, illetve az ahhoz hasonló szervek NKB-k bizalmas információihoz és dokumentumaihoz való hozzáférésének az információkat kapó szerv jogszabályban rögzített feladatai ellátásához szükséges mértékre kell korlátozódnia, és nem sértheti a KBER függetlenségét és a KBER-nek az NKB-k döntéshozó szerveire és alkalmazottaira vonatkozó titoktartási szabályozását.^[78] Az NBK-knak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen szervek az előttük feltárt információk és dokumentumok titkosságát az NKB által alkalmazott szintnek megfelelően védjék.

2.2.5 A monetáris finanszírozás és a kiváltságos hozzáférés tilalma

A monetáris finanszírozás és a kiváltságos hozzáférés tilalmával kapcsolatban az Európai Unióhoz 2004-ben, 2007-ben, illetve 2013-ban csatlakozott tagállamok nemzeti jogszabályait úgy kellett módosítani, hogy azok összhangban legyenek a Szerződés és az Alapokmány vonatkozó rendelkezéseivel, és 2004. május 1-jén, 2007. január 1-jén, illetve 2013. július 1-jén már hatályosak legyenek. Svédország a szükséges változtatásokat 1995. január 1-jéig volt köteles hatályba léptetni.

A monetáris finanszírozás tilalma

A Szerződés 123. cikkének (1) bekezdése megtiltja az EKB vagy a tagállami NKB-k számára, hogy folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt nyújtsanak uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére.

Ezenkívül ugyancsak tiltja az adósságinstrumentumok, az EKB vagy az NKB-k általi közvetlen vásárlását ezen közszektorbeli intézményektől. A Szerződés e monetáris finanszírozási tilalom alól egy esetben ad felmentést; a tilalom nem vonatkozik a köztulajdonban levő hitelintézetekre, amelyeket a jegybanki tartalékkínálat vonatkozásában a magántulajdonban levő hitelintézetekkel azonos elbánásban kell részesíteni (a Szerződés 123. cikkének (2) bekezdése). Továbbá az EKB és az NKB-k fiskális megbízottként tevékenykedhetnek a fent meghatározott közszektorbeli intézmények részére (az Alapokmány 21.2 cikke). A monetáris finanszírozás tilalmának pontos hatályát tovább részletezi a Szerződés 104. cikkében és a 104b. cikke (1) bekezdésében említett tilalmak alkalmazásához szükséges fogalmak meghatározásáról szóló, 1993. december 13-i 3603/93/EK tanácsi rendelet,^[79] amely szerint, a tilalom magában foglalja a közszektor harmadik felekkel szembeni kötelezettségeinek finanszírozását.

A monetáris finanszírozás tilalma alapvető fontossággal bír annak biztosítására, hogy a monetáris politika elsődleges célkitűzése (nevezetesen az árstabilitás fenntartása) ne sérüljön. Ezenkívül a közszektornak a központi bank által való finanszírozása csökkenti a fiskális fegyelem irányába ható nyomást. Ezért a tilalmat kiterjesztően kell értelmezni szigorú alkalmazásának biztosítása érdekében, kizárólag a Szerződés 123. cikkének (2) bekezdésében és a 3603/93/EK Ebből következően, bár a Szerződés 123. cikkének (1) bekezdése kifejezetten „hitelre”, azaz a forrás visszafizetésének kötelezettségét magában hordozó instrumentumra hivatkozik, a tilalom még inkább vonatkozik a források biztosításának további, azaz visszafizetési kötelezettség nélküli eseteire.

Az EKB általános álláspontja a nemzeti jogszabályoknak a tilalommal való összeegyeztethetőségéről elsősorban az EKB-nak a nemzeti jogszabálytervezetekről a tagállamokkal a Szerződés 127. cikkének (4) bekezdése és 282. cikke (5) bekezdése alapján folytatott konzultációi során alakult ki.^[80]

A monetáris finanszírozás tilalmára vonatkozó nemzeti jogszabályok

Azokban az esetekben, amikor a nemzeti jogszabályi rendelkezések tükrözik a Szerződés 123. cikkében és a 3603/93/EK rendeletben foglaltakat, azok nem korlátozhatják a monetáris finanszírozás tilalmának hatályát vagy terjeszthetik ki az uniós jog alapján fennálló mentességeket. Alapvetően összeegyeztethetetlen például a monetáris finanszírozás tilalmával az olyan nemzeti jogszabály, amely egy adott tagállam nemzetközi pénzügyi intézmények vagy harmadik országok irányában fennálló pénzügyi kötelezettségvállalásainak NKB általi finanszírozásáról rendelkezik. Kivételként a 3603/93/EK rendelet lehetővé teszi a közszektorra eső IMF-fel szembeni kötelezettségek NKB-k általi finanszírozását, amennyiben az olyan külföldi követeléseket eredményez, amelyek rendelkeznek a tartalékeszközök minden jellemzőjével.^[81] A követelések tartalékeszköz-minőségét meghatározó releváns jellemzők igény szerinti rendelkezésükre állásukra vonatkoznak fizetésimérleg-finanszírozási szükségletek kielégítése és más kapcsolódó célok érdekében, ami azt jelenti, hogy biztosítani kell a követelések hitelminőségét és likviditását.^[82]

A közszektor, illetve a közszektor harmadik felekkel szemben fennálló kötelezettségeinek finanszírozása

A nemzeti jogszabályok nem írhatják elő egy NKB számára, hogy a közszektorba tartozó egyéb szervek tevékenységét vagy a közszektor harmadik felekkel szembeni kötelezettségeit finanszírozza. Ez ugyancsak vonatkozik az új feladatoknak az NKB-kra történő ruházására is. Ezért eseti alapon kell értékelni, hogy a feladat, amelyet egy adott NKB-nak adnának jegybanki feladat vagy kormányzati feladat, azaz a kormány felelősségi körébe tartozik-e.^[83] Más szóval elegendő biztosíték megléte szükséges, hogy a monetáris finanszírozás tilalmának célját ne lehessen meghiúsítani. A Kormányzótanács kritériumokat hagyott jóvá annak meghatározása érdekében, hogy mi tekinthető a közszektor kötelezettsége körébe tartozónak a 3603/93/EK rendelet értelmében, vagyis, hogy mi számít kormányzati feladatnak.^[84] A monetáris finanszírozás tilalmának való megfelelés érdekében egy NKB-ra ruházott új feladathoz teljes körű és megfelelő finanszírozást kell biztosítani, amennyiben az a) nem központi banki feladat vagy központi banki feladatok ellátását elősegítő intézkedés; vagy b) kormányzati feladathoz kapcsolódik és azt a kormányzat érdekében látják el.^[85] Valamely új feladat kormányzati feladatnak minősülésére vonatkozó fontos szempontok: a) a feladat atipikus jellege; b) az a körülmény, hogy azt a kormányzat nevében és kizárólagos érdekében látják el; és c) annak az NKB intézményi, pénzügyi és személyi függetlenségére gyakorolt hatása. Egy új feladat kormányzati feladatnak minősülhet különösen, ha az új feladat ellátása az alábbi feltételek valamelyikének megfelel: a) az a fennálló központi banki feladatokkal szembeni, nem megfelelően kezelt összeférhetetlenséghez vezet; b) az NKB pénzügyi és szervezeti kapacitásához képest aránytalan; c) nem illeszkedik az NKB intézményi struktúrájába; d) jelentős pénzügyi kockázatokkal jár; és e) az NKB döntéshozó szerveinek tagjait olyan politikai kockázatoknak teszi ki, amelyek aránytalanok és a személyi függetlenségüket illetően negatív hatással járhatnak rájuk nézve.^[86]

Néhány, az NKB-kra ruházott olyan új feladat, amelyet az EKB kormányzati feladatnak tekint: a) szanálási alapok vagy pénzügyi megállapodások, valamint a betétgarancia- vagy befektetőkártalanítási rendszerek finanszírozásához kapcsolódó feladatok;^[87] b) bankszámlaszámok központi nyilvántartásának létrehozásához kapcsolódó feladatok;^[88] c) hitelközvetítői feladatok;^[89] d) biztosításidíj-átutalások kalkulációját támogató adatok gyűjtésével, kezelésével és feldolgozásával kapcsolatos feladatok;^[90] e) a jelzáloghitel-piaci verseny védelmével kapcsolatos feladatok;^[91] f) az NKB-któl független és a kormányzat kiterjesztéseként működő szervek részére történő forrásbiztosítással kapcsolatos feladatok;^[92] és g) információs hatósági feladatok határokon átnyúló követelésbehajtás céljából polgári és kereskedelmi ügyekben;^[93] h) biztosítási kárigények adatbázisának létrehozásával kapcsolatos feladatok;^[94] (i) a kormányzati szervek nevében és javára végzett tudományos elemzések elvégzésével kapcsolatos feladatok;^[95] valamint j) egy központi bank belső vészhelyzeti tervezési feladatain túlmenő nemzetvédelmi felkészültséggel kapcsolatos feladatok.^[96] Ezzel szemben központi banki feladatok lehetnek – többek között – a felügyeleti feladatok^[97] vagy a felügyeleti feladatokhoz kapcsolódó feladatok, például a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó feladatok a pénzügyi szolgáltatások^[98] vagy a hitelintézetek adósságátalakítási követelményeknek való megfelelése^[99] területén, a hiteleket felvásárló társaságok^[100] vagy pénzügyi lízing vállalatok^[101] felügyelete, a fogyasztói hitelt nyújtók és azt közvetítők felügyelete,^[102] a mikrohiteleket nyújtók engedélyezése és felügyelete,^[103] hitelinformációs irodák felügyelete,^[104] a kamatláb referenciamutató-kezelők felügyelete,^[105] az uniós jognak való megfelelés biztosítását szolgáló felügyeleti feladatok a befektetési szolgáltatások és termékek területén,^[106] a fizetési rendszerek felvigyázásával kapcsolatos feladatok,^[107] az egységes eurofizetési térséggel kapcsolatos szabályok felügyeletére vonatkozó feladatok,^[108] fedezett kötvények hitelintézetek általi kibocsátásának felügyeletével kapcsolatos feladatok,^[109] a fizetési számlákkal kapcsolatos uniós jogszabályok alkalmazásához és érvényesítéséhez kötődő feladatok,^[110] a közigazgatási szanálási feladatok vagy a betétbiztosítási, illetve befektető-védelmi rendszerek irányításával kapcsolatos egyes feladatok^[111] vagy a hitelnyilvántartások működésével és kezelésével kapcsolatos feladatok.^[112]

Az NKB-k továbbá nem nyújthatnak áthidaló finanszírozást ahhoz, hogy a tagállam képes legyen a banki kötelezettségekre vállalt állami garanciából eredő kötelezettségei teljesítésére.^[113] Nem felel meg a monetáris finanszírozás tilalmának a nem teljes egészében realizált, elszámolt és auditált központi banki eredmény felosztása sem. A monetáris finanszírozás tilalmának való megfeleléshez az állami költségvetésnek az irányadó eredményfelosztási szabályok értelmében fizetendő összeg még részben sem fizethető az NKB tartaléktőkéjéből. Ezért az eredményfelosztási szabályok nem érinthetik az NKB tartaléktőkéjét. Ezen túlmenően az NKB eszközeinek az államra való átruházásakor az ellenértéket piaci alapon kell meghatározni és az átruházásnak az ellenérték megfizetésével egyidejűleg kell történnie.^[114]

Hasonlóképpen nem megengedett az eurorendszer további feladatainak – mint például a devizatartalékkal való gazdálkodás – ellátásába történő beavatkozás, így az elméleti és nem realizált tőkenyereség megadóztatása sem, mivel ez az állami szektornak jövőbeli és bizonytalan nyereség megelőlegezett felosztása révén nyújtott jegybanki hitel formáját öltené.^[115]

A közszektor kötelezettségeinek átvállalása

A monetáris finanszírozás tilalmával nem lenne összeegyeztethető az olyan nemzeti jogszabály, amely előírja az NKB számára – egyes feladatok és kötelezettségek (például a korábban az állam vagy független hatóságok vagy szervek által ellátott egyes felügyeleti feladatok NKB-ra való átruházásával összefüggésben történő) nemzeti átszervezése következtében – egy korábban független közszektorbeli szerv kötelezettségeinek átvállalását anélkül, hogy az NKB-t teljes mértékben mentesítené az ilyen szerv korábbi tevékenységéből eredő minden pénzügyi kötelezettség alól.^[116] Ugyanígy, az olyan nemzeti jogszabály, amely az NKB számára számos esetben előírja a kormány hozzájárulásának beszerzését szanálási intézkedések meghozatala előtt, azonban nem korlátozza az NKB saját közigazgatási aktusaiért viselt felelősségét, nem lenne összeegyeztethető a monetáris finanszírozás tilalmával.^[117] Ugyancsak nem lenne összhangban a monetáris finanszírozás tilalmával az olyan nemzeti jogszabály, amely az NKB számára kártérítés fizetését írja elő, amennyiben az az állam kötelezettségének NKB általi átvállalásából ered.^[118]

Pénzügyi támogatás hitelintézetek, illetve pénzügyi intézmények számára

Összeegyeztethetetlenek lennének a monetáris finanszírozás tilalmával az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek hitelintézeteknek a központi banki feladatokkal kapcsolatos eseteken (mint például a monetáris politika, fizetési rendszerek vagy átmeneti likviditástámogatási műveletek) kívül – különösen a fizetésképtelen hitelintézetek, illetve egyéb pénzügyi intézmények támogatása céljából történő – NKB-k által önállóan és saját mérlegelési jogkörében adott finanszírozásáról rendelkeznek.

Ez különösen a fizetésképtelen hitelintézetek támogatására vonatkozik. E tilalom mögött az az érvelés húzódik meg, hogy a fizetésképtelen hitelintézet finanszírozásával az NKB kormányzati feladatot venne át.^[119] Ugyanezen megfontolások vonatkoznak az olyan hitelintézetek eurorendszer általi finanszírozására is, amelyeket újratőkésítettek a fizetőképességüknek – alternatív piaci alapú finanszírozási forrás hiányában – államilag kibocsátott adósságinstrumentumok (a továbbiakban: újratőkésítési kötvények) közvetlen kihelyezésével történő helyreállítása céljából, illetve amennyiben az ilyen kötvényeket fedezetként kívánják felhasználni. Ilyen esetben monetáris finanszírozási aggályokat kelt a hitelintézetek újratőkésítési kötvények közvetlen kihelyezésével történő állami újratőkésítése és ezt követően az újratőkésítési kötvényeknek a központi banki likviditási műveletekben fedezetként való felhasználása.^[120] Azon sürgősségi likviditási támogatásnak, amelyet az NKB fizetőképes hitelintézet részére, függetlenül és teljes egészében saját mérlegelési jogkörben ad állami garancia formájában megjelenő fedezet mellett, a következő szempontoknak kell megfelelnie: i. biztosítani kell, hogy az NKB által nyújtott hitel futamideje a lehető legrövidebb legyen; ii. a rendszer stabilitásának kell veszélyben forognia; iii. nem férhet kétség az állami garancia nemzeti jog szerinti jogi érvényességéhez és érvényesíthetőségéhez; és iv. nem férhet kétség az állami garancia gazdasági megfelelőségéhez, továbbá a garanciának a kölcsön tőkeösszegére és kamataira is ki kell terjednie.^[121]

E célból megfontolandó a Szerződés 123. cikkére való hivatkozások beillesztése a nemzeti jogba.

A szanálási alapok vagy pénzügyi megállapodások, valamint a betétbiztosítási vagy befektetőkártalanítási rendszerek pénzügyi támogatása

A Szerződés 123. cikkének (1) bekezdése értelmében „közjogi intézménynek” minősülő szanálási alap vagy betétgarancia-alap NKB általi finanszírozása nem egyeztethető össze a monetáris finanszírozás tilalmával. Egy intézmény a „közjog hatálya alá tartozik”, ha az alábbi jellemzők mindegyikével rendelkezik: (a) azzal a meghatározott céllal létesült, hogy az általános érdek szükségleteit elégítse ki, és nincs ipari vagy kereskedelmi jellege; (b) jogi személyiséggel bír; továbbá (c) szorosan függ a Szerződés 123. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott közszektorbeli intézményektől. Az ilyen közszektorbeli intézményektől való szoros függőség akkor feltételezett, amikor egy intézményt nagyobb részben ezek finanszíroznak; vagy olyan igazgatótanácsa, vezetői vagy felügyeleti testülete van, amelyben a tagok több mint felét közszektorbeli intézmények nevezik ki.^[122]

Noha a közigazgatási szanálási feladatokat általában a Szerződés 127. cikkének (5) bekezdésében említett feladatokhoz kapcsolódónak tekintik, és még akkor is, ha a finanszírozást nem egy „közjogi intézménynek” nyújtják, valamely szanálási alap vagy pénzügyi megállapodás finanszírozása nem áll összhangban a monetáris finanszírozás tilalmával.^[123] Amennyiben az NKB szanálási hatóságként jár el, semmi esetre nem vállalhatja át vagy finanszírozhatja egyetlen áthidaló intézmény vagy eszközkezelő kötelezettségeit sem.^[124] Ennek érdekében a nemzeti jogszabályoknak egyértelművé kell tenniük, hogy az NKB nem fogja átvállalni vagy finanszírozni e szervezetek kötelezettségeit.^[125]

A betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv^[126] és a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló irányelv^[127] szerint a betétbiztosítási rendszerek és a befektetőkártalanítási rendszerek finanszírozásának költségeit maguknak a hitelintézeteknek, illetve a befektetési vállalkozásoknak kell viselniük. A „közjogi intézmény” finanszírozásának kivételével az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek a nemzeti hitelintézeti betétbiztosítási rendszernek vagy a befektetési vállalkozások nemzeti befektetőkártalanítási rendszerének NKB-k általi finanszírozásáról rendelkeznek csak akkor összeegyeztethetőek a monetáris finanszírozás tilalmával, ha azok rövid távúak, vészhelyzet kezelésére szólnak, a rendszer stabilitása forog veszélyben, és a döntések az NKB hatáskörében maradnak.^[128] E célból megfontolandó a Szerződés 123. cikkére való hivatkozások beillesztése a nemzeti jogba. Az NKB-nak a hitelnyújtásra vonatkozó mérlegelési jogköre gyakorlása során biztosítania kell, hogy ténylegesen ne vegyen át állami feladatot.^[129] Különösen a betétgarancia-rendszerek központi banki támogatása nem jelenthet szisztematikus előfinanszírozási műveletet.^[130]

A fiskális megbízottként való eljárás

Az Alapokmány 21.2 cikke alapján „az EKB és a nemzeti központi bankok fiskális megbízottként tevékenykedhetnek” „az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére”. Az Alapokmány 21.2 cikkének célja annak tisztázása, hogy a monetáris politikai hatáskörök eurorendszer részére történő átadását követően az NKB-k a monetáris finanszírozás tilalmának megszegése nélkül továbbra is nyújthatják a hagyományosan a kormányok és egyéb közjogi testületek részére nyújtott fiskális megbízotti szolgáltatásokat. Ezenkívül a 3603/93/EK rendelet a fiskális megbízottként történő eljárással kapcsolatban számos konkrét és megszorítóan megfogalmazott kivételt állapít meg, a következők szerint: i. a közszektornak nyújtott napközbeni hitelek megengedettek, feltéve, hogy az érintett napra korlátozódnak és meghosszabbításuk nem lehetséges;^[131] ii. megengedett az, hogy harmadik fél által kiállított csekket jóváírják a közszektor számláján, mielőtt az intézvényezett bankot megterhelnék, amennyiben egy meghatározott idő – az érintett NKB által csekkek beszedésére szokásosan megállapított határidőnek megfelelően – eltelt a csekk átvétele óta, feltéve, hogy az esetleg fellépő időkülönbség kivételes jellegű, a csekk kis összegre vonatkozik, és azt rövid idő alatt kiegyenlítik;^[132] valamint iii. a közszektor által kibocsátott és a közszektornak jóváírt pénzérmeállomány tartása megengedett, ha az így keletkezett eszközök összege alatta marad a forgalomban lévő érmeállomány 10%-ának.^[133]

A fiskális megbízottként való eljárás nemzeti szabályozásának összeegyeztethetőnek kell lennie általában az uniós joggal, és különösen a monetáris finanszírozás tilalmával.^[134] Figyelemmel arra, hogy az Alapokmány 21.2. cikke kifejezetten elismeri a fiskális megbízotti szolgáltatásokat mint az NKB-k által hagyományosan betöltött, jogszerű funkciót, a fiskális megbízotti szolgáltatások központi bankok általi ellátása akkor felel meg a monetáris finanszírozás tilalmának, ha e szolgáltatások megmaradnak a fiskális megbízotti funkció keretein belül és nem valósítják meg a közszektor harmadik felek felé fennálló kötelezettségeinek központi banki finanszírozását vagy pedig a közszektor központi bank általi hitelezését, a 3603/93/EK rendeletben megszabott szűk kivételek körén túlmenően.^[135] A kormányzati betétek gyűjtését és kormányzati számlavezetést lehetővé tevő nemzeti jogszabályok monetáris finanszírozás tilalmával való összeegyeztethetősége akkor nem aggályos, ha ezek a rendelkezések nem teszik lehetővé a hitelnyújtást, beleértve az egynapos folyószámlahitelt is. A monetáris finanszírozás tilalmának betartása azonban aggályos lenne abban az esetben, ha a nemzeti jogalkotás például lehetővé tenné, hogy a betétekre vagy a folyószámla-egyenlegekre a piaci kamatlábbal megegyező vagy annál alacsonyabb kamatláb helyett magasabb kamatláb alapján megállapított kamatot fizessenek. A piaci kamatláb feletti kamatszint gyakorlatilag hitelnek minősül, ami ellentétes a monetáris finanszírozás tilalmának céljával, és ezért alááshatja a tilalom céljainak megvalósítását. Alapvető fontosságú, hogy a számlák kamatozása a piaci feltételeket tükrözze, és különösen fontos a betéti kamatláb és a betétek futamidejének összehangolása.^[136] Mindemellett nem vet fel monetáris finanszírozási aggályokat az, ha az NKB a fiskális megbízotti szolgáltatásokat ellenérték nélkül látja el, feltéve, hogy ezek esetében alapvető fiskális megbízotti szolgáltatásokról van szó.^[137]

A kiváltságos hozzáférés tilalma

A Szerződés 124. cikke úgy rendelkezik, hogy „tilos minden [olyan] intézkedés, amely nem prudenciális megfontoláson alapul, és amely az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak, a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kiváltságos hozzáférést biztosít a pénzügyi szervezetekhez”. A monetáris finanszírozás tilalmához hasonlóan a kiváltságos hozzáférés tilalmának is az a célja, hogy a tagállamokat józan költségvetési politika követésére ösztönözzék, amely nem engedi meg az államháztartási deficitek monetáris finanszírozását vagy állami hatóságok pénzügyi piacokhoz való kiváltságos hozzáférését, hogy az túlzottan magas adósságszinteket vagy túlzott tagállami hiányokat eredményezzen.^[138]

A 3604/93/EK tanácsi rendelet^[139] 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a kiváltságos hozzáférésről rendelkezik minden olyan törvény, rendelet vagy egyéb kötelező erejű jogi eszköz, amelyet közhatalom gyakorlása során fogadtak el, és amely: a) arra kötelez pénzügyi intézményeket, hogy uniós intézményeknek vagy szerveknek, tagállamok központi kormányzatának, regionális, helyi vagy egyéb közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeit megszerezzék vagy tartsák, vagy b) annak érdekében, hogy ezeket az intézményeket az ilyen kötelezettségek megszerzésére vagy tartására ösztönözze, olyan adókedvezményeket állapít meg, amelyeket vagy csak pénzügyi intézmények vehetnek igénybe, vagy amelyek nem felelnek meg a piacgazdaság alapelveinek.

Az NKB-k állami hatóságként nem hozhatnak a közszektornak a pénzügyi intézményekhez kiváltságos hozzáférést biztosító intézkedéseket, amennyiben az ilyen intézkedések nem prudenciális megfontoláson alapulnak. Ezenkívül az NKB-k által életbe léptetett, adósságinstrumentumok mobilizációjára vagy elzálogosítására vonatkozó szabályok nem szolgálhatnak arra, hogy kijátsszák a kiváltságos hozzáférés tilalmát.^[140] A tagállamok e területre vonatkozó jogszabályai nem hozhatnak létre ilyen kiváltságos hozzáférést.

A 3604/93/EK rendelet 2. cikke a „prudenciális megfontolásokat” akként határozza meg, mint az uniós jogon alapuló vagy azzal összhangban lévő olyan nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapjául szolgáló megfontolásokat, amelyek célja, hogy elősegítsék a pénzügyi intézmények szilárd működését az egész pénzügyi rendszer stabilitásának és az érintett intézmények ügyfeleinek védelme érdekében. A prudenciális megfontolások annak biztosítását célozzák, hogy a bankok fizetőképesek maradjanak a betéteseikkel szemben.^[141] A prudenciális felügyelet terén a másodlagos uniós jogalkotás számos, a hitelintézetek stabilitását biztosító követelményt meghatározott.^[142] A „hitelintézet” fogalma akként került meghatározásra, mint olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket fogad el, valamint saját számlára hiteleket nyújt.^[143] Ezenkívül az általában „bankként” emlegetett hitelintézeteknek az illetékes tagállami hatóság engedélyére van szüksége a szolgáltatásnyújtáshoz.^[144]

Bár a kötelező tartalékokra lehet a prudenciális követelmények részeként tekinteni, azok általában valamely NKB működési keretrendszerének részét képezik, és azokat a legtöbb gazdaságban a monetáris politika eszközeként alkalmazzák, ideértve az euroövezetet is.^[145] E tekintetben az EKB/2014/60 iránymutatás I. mellékletének 2. pontja^[146] akként rendelkezik, hogy az eurorendszer kötelezőtartalék-rendszerének elsődleges célja a pénzpiaci kamatok stabilizálása, valamint strukturális likviditáshiány létrehozása (vagy bővítése).^[147] Az EKB megköveteli az euroövezetben létrehozott hitelintézetektől, hogy az előírt kötelező tartalékaikat (betétek formájában) az NKB-juknál vezetett számlán tartsák.^[148]

E jelentés középpontjában az NKB-k által elfogadott nemzeti jogszabályoknak vagy rendelkezéseknek, valamint az NKB-k statútumának a kiváltságos hozzáférés Szerződésben megfogalmazott tilalmával való összeegyeztethetősége áll. Ez a jelentés azonban nem érinti az arra vonatkozó értékeléseket, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti, szabályozási vagy közigazgatási rendelkezéseivel, a prudenciális megfontolásokra hivatkozva nem kerülik-e meg a kiváltságos hozzáférés tilalmát. Az ilyen értékelések meghaladják e jelentés terjedelmét.

2.2.6 Az euro egységes írásmódja

Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy az „Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek pénzneme az euro”. A Szerződések valamennyi, a latin betűs ábécét használó hivatalos nyelvi változatának szövegében az euro egyes számban és alanyesetben következetesen „euro”-ként kerül meghatározásra. Az eurót a görög betűs ábécét használó szövegben „ευρώ”-nak, a cirill betűs ábécét használó szövegben pedig „eвpo”-nak írják.^[149] Ezzel összhangban az euro bevezetéséről szóló, 1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendelet^[150] egyértelművé teszi, hogy az egységes valuta neve az EU valamennyi hivatalos nyelvén ugyanaz kell, hogy legyen, figyelembe véve az eltérő ábécék létezését. A Szerződések ennélfogva megkövetelik az „euro” szó egységes írásmódját egyes szám alanyesetben valamennyi uniós és nemzeti jogi rendelkezésben, figyelembe véve az eltérő ábécék létezését.

Az Uniónak az egységes valuta nevének meghatározására irányuló kizárólagos hatáskörére tekintettel az e szabálytól való bármely eltérés összeegyeztethetetlen a Szerződésekkel, és megszüntetendő.^[151] Míg ez az alapelv vonatkozik valamennyi nemzeti jogszabályra, az egyes országokra vonatkozó fejezetek értékelésének középpontjában az NKB-k statútuma és az euro bevezetésére vonatkozó jogszabályok állnak.

2.2.7 NKB-k jogi integrálódása az eurorendszerbe

A nemzeti jogszabályok (különösen az NKB-k statútuma, valamint az egyéb jogszabályok) azon előírásai, amelyek megakadályoznák az eurorendszerrel kapcsolatos feladatok ellátását vagy az EKB határozatainak betartását, abban a pillanatban összeegyeztethetetlenné válnak az eurorendszer hatékony működésével, amint az érintett tagállam bevezette az eurót. Módosítani kell tehát a nemzeti jogszabályokat, hogy az eurorendszerrel kapcsolatos feladatok tekintetében biztosítsák a Szerződéssel és az Alapokmánnyal való összeegyeztethetőséget. A Szerződés 131. cikkének való megfelelés érdekében a nemzeti jogszabályokat az összeegyeztethetőségnek a KBER létrehozásának időpontjáig (Svédország esetében), illetve 2004. május 1-jéig, 2007. január 1-jéig, illetve 2013. július 1-jéig (az Unióhoz e napokon csatlakozott tagállamok esetében) történő biztosítása érdekében módosítani kellett. Azoknak a jogszabályi követelményeknek azonban, amelyek az NKB eurorendszerbe történő teljes jogi integrációjára vonatkoznak, csak abban a pillanatban kell érvénybe lépniük, amikor a teljes integráció megvalósul, azaz azon a napon, amikor az eltéréssel rendelkező tagállam bevezeti az eurót.

Az e jelentésben megvizsgált fő területek azok, ahol jogszabályi rendelkezések akadályozhatják, hogy az NKB-k megfeleljenek az eurorendszer követelményeinek. Ide tartoznak azok a rendelkezések, (a) amelyek megakadályozhatják, hogy az NKB-k részt vegyenek az EKB döntéshozó szervei által meghatározott egységes monetáris politika végrehajtásában, vagy (b) amelyek hátráltathatják az NKB elnökét az EKB Kormányzótanácsának tagjaként rá háruló feladatai teljesítésében, illetve (c) amelyek nem tartják tiszteletben az EKB előjogait, vagy (d) amelyek nem ismerik el, hogy azon tagállamokban, amelyeknek hivatalos fizetőeszköze az euro, a KBER-rel kapcsolatos feladatokra vonatkozó kizárólagos hatáskör visszavonhatatlanul az Unióra szállt,^[152] vagy (e) amelyek alapján a KBER-rel kapcsolatos feladataik elvégzésében az NKB-kat nemzeti hatóságok olyan döntései kötelezik, amelyek ellentétben állnak az EKB jogi aktusaival. Megkülönböztetjük a gazdaságpolitikai célkitűzéseket, feladatokat, pénzügyi rendelkezéseket, árfolyam-politikát, valamint a nemzetközi együttműködést. Végezetül megemlítjük azokat az egyéb területeket, ahol az NKB-k statútuma módosításra szorulhat.

Gazdaságpolitikai célkitűzések

Valamely NKB eurorendszerbe való teljes integrációja megköveteli, hogy jogszabályban foglalt célkitűzései összeegyeztethetőek legyenek a KBER-nek az Alapokmány 2. cikkében meghatározott célkitűzéseivel. Ez többek között azt jelenti, hogy a „nemzeti színezetű” jogszabályi célkitűzések – például amikor jogszabályi rendelkezések olyan kötelezettséget írnak elő, hogy a monetáris politikát az érintett tagállam általános gazdaságpolitikája keretén belül kell folytatni – módosításra szorulnak. Mindemellett az NKB másodlagos célkitűzéseinek összeegyeztethetőeknek kell lenniük, illetve nem ütközhetnek azzal a kötelezettségével, hogy támogassa az Unión belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Európai Unióról szóló Szerződés 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához, ami önmagában is olyan célkitűzés, amely nem befolyásolhatja az árstabilitás fenntartását.^[153]

Feladatok

Azon tagállamok NKB-jának feladatait, amelyek pénzneme az euro, túlnyomórészt a Szerződés és az Alapokmány határozza meg, tekintettel arra, hogy az adott NKB az eurorendszer szerves része. Ezért a Szerződés 131. cikkének való megfelelés érdekében az NKB statútumában szereplő, a feladatokra vonatkozó rendelkezéseket össze kell vetni a Szerződés és az Alapokmány vonatkozó rendelkezéseivel, és az esetleg fennálló összeegyeztethetetlen elemeket hatályon kívül kell helyezni.^[154] Ez minden olyan rendelkezésre vonatkozik, amely az euro bevezetését és az eurorendszerbe történő integrációt követően gátját képezheti a KBER-hez kapcsolódó feladatok ellátásának, illetve különösen azokra a rendelkezésekre, amelyek nem tartják tiszteletben a KBER-nek az Alapokmány IV. fejezetében meghatározott hatásköreit.

A monetáris politikára vonatkozó bármely nemzeti jogszabályi rendelkezésnek el kell ismernie, hogy az EU monetáris politikájának végrehajtása az eurorendszeren keresztül történik.^[155] Az NKB-k statútumai tartalmazhatnak a monetáris politikai eszköztárra vonatkozó rendelkezéseket. Az ilyen rendelkezéseknek a Szerződés és az Alapokmány vonatkozó rendelkezéseihez hasonlóaknak kell lenniük, és a Szerződés 131. cikkének való megfelelés érdekében minden összeegyeztethetetlen elemet hatályon kívül kell helyezni.

A fiskális folyamatok figyelemmel kísérése olyan feladat, amelyet az NKB-k rendszeresen végeznek, a monetáris politikában követendő irányvonal megfelelő értékelése érdekében. Az NKB-k a megfigyelő tevékenységük és az általuk adott tanács függetlensége alapján kifejthetik a releváns fiskális fejleményekre vonatkozó észrevételeiket az európai monetáris unió megfelelő működéséhez való hozzájárulás érdekében. A fiskális folyamatok NKB-k által monetáris politikai okokból történő figyelemmel kísérésének a releváns államháztartási adatokhoz való teljes hozzáférésen kell alapulnia. Ennek megfelelően az NKB-knak feltétel nélküli, időszerű és automatikus hozzáféréssel kell rendelkezniük valamennyi releváns államháztartási statisztikához. Ugyanakkor az NKB-k szerepének nem szabad túlterjeszkednie a figyelemmel kísérésre irányuló olyan tevékenységeken, amelyek – közvetve vagy közvetlenül – a monetáris politikai feladatuk ellátásából erednek, illetve ahhoz kapcsolódnak.^[156] Egy NKB-nak az előrejelzések és a fiskális folyamatok elemzésére vonatkozó formális megbízatása olyan funkciót (valamint ehhez kapcsolódó felelősségi kört) teremt az NKB számára a fiskális politika meghatározása terén, amely annak kockázatával jár, hogy aláássa az eurorendszer monetáris politikai megbízatásának teljesítését és az NKB függetlenségét.^[157]

A pénzügyi piacokon tapasztalható zavarok kezelése érdekében nemzeti szinten hozott jogalkotási kezdeményezésekkel összefüggésben az EKB hangsúlyozta, hogy az euroövezeti pénzpiac nemzeti szegmenseinek bármely torzulását el kell kerülni, mivel az hátrányosan befolyásolhatja az egységes monetáris politika végrehajtását. Különösképpen irányadó ez a bankközi betétekre vonatkozó állami kezességvállalásra.^[158]

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy vállalkozások vagy szakemberek likviditási problémái – például az előbbieknek a pénzügyi intézményekkel szemben fennálló hitelállománya – kezelését célzó nemzeti jogi rendelkezések ne legyenek negatív hatással a piac likviditására. Az ilyen rendelkezéseknek különösképpen nem szabad ellentmondaniuk a nyílt piacgazdaság elvének, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke is tükröz, mivel ez hátráltathatná a hiteláramlást, továbbá lényegesen befolyásolná a pénzügyi intézmények és piacok stabilitását, ennélfogva hatást gyakorolna az eurorendszer feladatainak ellátására.^[159]

Azon nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek a bankjegykibocsátás kizárólagos jogát az NKB-kra ruházzák, el kell ismerniük, hogy az euro bevezetését követően az EKB Kormányzótanácsának kizárólagos joga, hogy a Szerződés 128. cikke (1) bekezdésében és az Alapokmány 16. cikkében előírtak szerint az eurobankjegyek kibocsátását engedélyezze, míg az eurobankjegy-kibocsátás joga az EKB-t és az NKB-kat illeti meg. Azokat a nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, amelyek az eurobankjegyek címleteivel, előállításával, mennyiségével, illetve a forgalomból történő kivonásával kapcsolatos kérdésekben befolyást biztosítanak a kormány részére, hatályon kívül kell helyezni, vagy azokban el kell ismerni az EKB-nak az eurobankjegyekkel kapcsolatos, a Szerződés és az Alapokmány rendelkezéseiben meghatározott hatásköreit. Az NKB-k és a kormányok közötti, az euroérmékkel kapcsolatos hatáskörmegosztásra való tekintet nélkül az euro bevezetését követően a vonatkozó jogszabályokban el kell ismerni az EKB-nak az euroérmék kibocsátásra kerülő mennyiségével kapcsolatban gyakorolt engedélyezési hatáskörét. Egy tagállam nem tekintheti a forgalomban lévő készpénzt az NKB-jának az adott tagállam kormánya felé fennálló adósságaként, mivel ez ellentétes lenne a közös valuta fogalmával, és összeegyeztethetetlen lenne az eurorendszer jogi integrációjának követelményeivel.^[160]

Ami a devizatartalékok kezelését illeti,^[161] az eurót bevezetett azon tagállamok, amelyek nem adják át hivatalos devizatartalékaikat^[162] az NKB-juknak, megszegik a Szerződés rendelkezéseit. Emellett valamely harmadik félnek – például kormánynak vagy parlamentnek – bármely joga, amely lehetővé teszi, hogy befolyásolja az NKB-nak a hivatalos devizatartalékkal való gazdálkodásra vonatkozó döntéseit, nem lenne összeegyeztethető a Szerződés 127. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésével. Az NKB-knak továbbá az EKB jegyzett tőkéjében való részesedésük arányában hozzá kell járulniuk az EKB devizatartalékokat megtestesítő eszközeihez. Így nem lehet jogi akadálya annak, hogy az NKB-k devizatartalékokat megtestesítő eszközöket adjanak át az EKB-nak.

Habár a KBER Alapokmányának 34.1 cikke alapján a statisztika körében elfogadott rendeletek nem keletkeztetnek jogokat vagy kötelezettségeket azon tagállamok tekintetében, amelyek még nem vezették be az eurót, az Alapokmány statisztikai információk gyűjtésére vonatkozó 5. cikke minden egyes tagállamra irányadó attól függetlenül, hogy az bevezette-e az eurót. Ennek megfelelően azok a tagállamok, amelyek pénzneme nem az euro, kötelesek nemzeti szinten kialakítani és végrehajtani minden olyan intézkedést, amelyet megfelelőnek találnak az EKB statisztikai adatszolgáltatási követelményeinek^[163] kielégítése érdekében szükséges statisztikai adatgyűjtésre, valamint kötelesek a statisztika körében az arra való időszerű felkészülésre, hogy olyan tagállammá váljanak, amelynek pénzneme az euro.^[164] Az NKB-k és a nemzeti statisztikai hivatalok közötti együttműködés kereteit rögzítő nemzeti jogszabályoknak biztosítaniuk kell az NKB függetlenségét a KBER statisztikai keretrendszerében fennálló feladataik ellátása során.^[165]

Pénzügyi rendelkezések

Az Alapokmány pénzügyi rendelkezései a pénzügyi beszámolókkal,^[166] a könyvvizsgálattal,^[167] a tőkejegyzéssel,^[168] a devizatartalékokat megtestesítő eszközök átadásával^[169] és a monetáris jövedelem felosztásával kapcsolatos szabályokat foglalják magukban.^[170] Az NKB-knak meg kell tudniuk felelni az e rendelkezésekben meghatározott kötelezettségeiknek, ezért minden ezekkel össze nem egyeztethető nemzeti jogszabályi rendelkezést hatályon kívül kell helyezni.

Árfolyam-politika

Az eltéréssel rendelkező tagállam nemzeti jogszabályai rendelkezhetnek úgy, hogy a kormány felel a tagállam árfolyam-politikájáért, az NKB pedig tanácsadói, illetve végrehajtói szerepet kap. Azonban, amikor a tagállam bevezeti az eurót, az ilyen jogszabályi rendelkezéseknek a Szerződés 138. és 219. cikkének megfelelően tükrözniük kell azt a tényt, hogy az euroövezet árfolyam-politikájával kapcsolatos felelősség uniós szintre emelkedett.

Nemzetközi együttműködés

Az euro bevezetésének feltétele, hogy a nemzeti jogszabályok összeegyeztethetőek legyenek az Alapokmány 6.1 cikkével, amely szerint az eurorendszer feladatkörébe tartozó nemzetközi együttműködés területén az EKB határozza meg a KBER képviseletének formáját. Egy NKB nemzetközi monetáris intézményekben való részvételét lehetővé tevő nemzeti jogszabályoknak az ilyen részvételt az EKB jóváhagyásától kell függővé tenniük (az Alapokmány 6.2 cikke).

Vegyes rendelkezések

A fenti kérdéseken túlmenően egyes tagállamok esetében vannak egyéb területek is, ahol szükséges a nemzeti rendelkezések módosítása (például az elszámolási és fizetési rendszerek, valamint az információcsere terén).

3 A gazdasági konvergencia helyzete

E fejezet horizontális áttekintést ad. Az átfogó értékelés szempontjából lényeges néhány tényező tárgyalására nem itt, hanem a 4. és 5. fejezetben kerül sor.

Elsősorban a kihívásokkal teli gazdasági körülmények miatt, a konvergenciakritériumoknak való megfelelést illetően csak mérsékelt előrelépés történt az EKB 2020. évi Konvergenciajelentése óta (3.1 táblázat). Csakúgy mint 2020-ban, a HICP-infláció a jelentésben vizsgált hét ország közül ötben haladja meg jelentősen a referenciaértéket. 2020 áprilisa óta az euroövezettel szembeni hosszú távú kamatláb-különbözetek 12 havi átlagai a jelentésben vizsgált hét ország közül egy országban enyhén csökkent, háromban gyakorlatilag változatlanok maradtak, miközben a másik három országban – bár meglehetősen különböző mértékben – emelkedtek. A hosszú távú kamatláb a referenciaérték felett volt két országban, és jóval felette egy országban, míg 2020-ban csak egy ország haladta meg a referenciaértéket. Két ország (Bulgária és Horvátország) 2020 júliusában csatlakozott az árfolyam-mechanizmushoz (ERM II). A jelentésben vizsgált néhány ország valutája jelentős ingadozásokat mutatott az euróval szemben az elmúlt néhány évben és egyes valuták jelentős leértékelődést könyvelhettek el Oroszország 2022. február 24-i ukrajnai inváziója óta. A legtöbb országban nem történt előrelépés a fiskális egyensúlyhiányok csökkentésében, aminek oka a gazdasági konjunktúra jelentős romlása volt a Covid19-járvány és a hatásának mérséklése érdekében alkalmazott fiskális intézkedések miatt.

2022 februárjának végén az energia-, nyersanyag-, deviza- és globális tőkepiacokat az orosz–ukrán konfliktusból eredően jelentős sokkhatások érték. E zavarok valószínűleg különösen lényeges hatással voltak a közép- és kelet-európai országokra. Különösen az infláció nőtt tovább az emelkedő energia- és nyersanyagárak miatt. Amint az infláció közelmúltbeli alakulásából látható, az árnyomások is egyre kiterjedtebbek, és az infláció az elkövetkező hónapokban a korábban vártnál is magasabb maradhat a háború által előidézett nyersanyagár-emelkedések, bővülő árnyomások és tovább súlyosbodó kínálati szűk keresztmetszetek következtében. Az orosz–ukrán konfliktus vizsgált országokra és általánosabban az EU gazdaságára gyakorolt hatásának jövőbeli mértéke jelenleg nagyrészt bizonytalan, és nem utolsósorban a háború időtartamától, valamint az adott szakpolitikai válaszoktól fog függeni. A globális ellátási láncok, amelyekbe az EU erősen integrálódott, már a járvány által előidézett stressz hatása alatt voltak, és a háború az ellátási láncok tartós átrendeződését eredményezheti, befolyásolva a középtávú gazdasági kilátásokat és árszinteket. A háborús sokk általános transzmissziója eltérő lesz a vizsgált országokban, függően a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatoktól, a nyersanyagár-emelkedéseknek való kitettségtől, valamint a már korábban megugrott infláció erejétől.

3.1 táblázat

A gazdasági konvergenciamutatók összefoglaló táblázata

Az előző Konvergenciajelentés 2020-ban történt kiadása után az Európai Unió a kezdetben vártnál tovább tartó Covid19-sokkot élt át, amely 2020-ban a konjunktúra jelentős zuhanásához vezetett, amelyből minden vizsgált ország erőteljesen fellendült. Ugyanakkor az utóbbi időben az orosz–ukrán konfliktus 2022. februári kirobbanása nyomasztólag hat a gazdasági tevékenységre, és legalább 2022-ig beárnyékolja a gazdasági kilátásokat. A Covid19-járvány 2020. márciusi kezdete 2020 második negyedévében a gazdasági konjunktúra jelentős esését eredményezte minden vizsgált országban. Ugyanakkor a járvány megfékezésére irányuló intézkedések kivezetése, valamint a járványból eredő gazdasági kár ellensúlyozását szolgáló jelentősebb fiskális, prudenciális és monetáris politikai intézkedések a következő negyedévekben támogatták a gazdasági tevékenység fellendülését. A kínálati oldali szűk keresztmetszetek ellenére 2021-ben a gazdasági tevékenység erőteljesen fellendült a vizsgált hét országban, ami főként a jelentős belső keresletnek és a dinamikus munkaerőpiaci folyamatoknak volt köszönhető. Horvátországban az erős exportteljesítmény is szerepet játszott ebben. A munkaerőpiaci helyzet gyorsan javult, amikor a Covid19-járvánnyal kapcsolatos korlátozásokat enyhítették, és mindezt támogatták a hatóságok szakpolitikai intézkedései. Ennek eredményeként a munkaerőpiaci feltételek a legtöbb esetben szűkek maradtak. Néhány országban további előrelépés történt a külső egyensúlyhiányok kiigazításának és a külső finanszírozástól való függés csökkentésének irányába. Ez fokozta ezeknek az országoknak a rugalmasságát. Ugyanakkor továbbra is jelentős makrogazdasági és pénzügyi sebezhetőségek állnak fenn, bár ezek mértéke országonként különböző. Amennyiben az alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező országok nem tudnak velük megfelelően megbirkózni, ezek a sebezhetőségek hosszú távon várhatóan lassítják az érintett országok konvergenciafolyamatát a káros külső sokkokra adott válaszként is. 2022 eleje óta az orosz–ukrán konfliktus terheli a gazdasági tevékenységet és a kilátásokat, és fokozza az inflációs nyomásokat a magasabb energia- és élelmiszerárakon keresztül. A nyersanyagárak erőteljesen emelkednek, és az egyetlen országból (úgymint Oroszországból) importált energiától és bizonyos más inputoktól való nagyfokú függőségből eredő sebezhetőségek előtérbe kerültek.

Ami az árstabilitási kritériumot illeti, a 12 havi átlagos inflációs ráta a jelentésben vizsgált hét ország közül öt esetében jóval meghaladta a 4,9%-os referenciaértéket (lásd a 3.1 ábrát). Bulgária, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Románia jóval a referenciaérték feletti inflációs rátát könyvelt el, míg Horvátországban a referenciaérték alatt, Svédországban pedig jóval a referenciaérték alatt volt az inflációs ráta. A 2020. évi Konvergenciajelentésben az inflációs ráta Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában haladta meg jóval az akkor alkalmazott referenciaértéket, amely 1,8% volt.

3.1 ábra

HICP-infláció

(átlagos éves százalékos változások)

E jelentés kiadásának idején kizárólag Románia esik a túlzottdeficit-eljárás hatálya alá. Jóllehet 2021-ben a vizsgált országok közül négy meghaladta a hiányra vonatkozó referenciaértéket, új túlzotthiány-eljárás nem indult. A Covid19-válság nyomában 2020-ban minden országban meredeken emelkedtek a költségvetési hiányok, és – Svédország kivételével – 2021-ben is magas szinteken maradtak. Az előző évhez viszonyítva a költségvetés egyenlege 2021-ben Bulgária és a Cseh Köztársaság kivételével minden országban javult. Mindazonáltal 2021-ben négy vizsgált országban a 3%-os referenciaérték feletti költségvetési hiányokat mértek. A legmagasabb, azaz a GDP 6,8%-ának, illetve 7,1%-ának megfelelő hiányokat Magyarországon és Romániában regisztrálták (3.2 ábra). Ezenkívül Bulgária és a Cseh Köztársaság is túllépte a referenciaértéket, amelyekben a GDP 4,1%-át, illetve 5,9%-át kitevő hiányt regisztráltak. Az Európai Bizottság 2022. tavaszi gazdasági előrejelzése szerint 2022-ben a GDP-arányos hiány várhatóan négy országban javul, és Horvátország és Svédország kivételével minden országban a 3%-os referenciaérték felett marad. 2023-ban a költségvetés egyenlegének további javulása várható hat országban, de várhatóan továbbra is meghaladja a referenciaértéket a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. Ami az adósságkritériumot illeti, Bulgáriában és Svédországban az adósságráta a GDP 25,1%-a és 36,7%-a volt 2021-ben (3.3 ábra). A Cseh Köztársaságban, Lengyelországban és Romániában az adósságráta a GDP 40%-a és 60%-a között volt. 2021-ben a GDP-arányos államadósság csak Horvátország és Magyarország esetén volt a 60%-os referenciaérték felett, akárcsak 2019-ben. Az adósságráták mindkét országban csökkenő pályán voltak 2014 és 2019 között, és kielégítő ütemben közelítettek a GDP 60%-a felé 2019 végéig. A Covid19-járvány eredményeként 2020-ban az adósságráták mindkét országban a GDP mintegy 15 százalékpontjával nőttek, majd 2021-ben ismét csökkentek. Az államadósság középtávú fenntarthatóságának értékelése különösen fontos olyan környezetben, ahol a Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési rendelkezését három egymást követő évben, azaz 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben alkalmazták. Ráadásul ez várhatóan 2023-ban is fennmarad. 2022 májusában az Európai Bizottság megállapította, hogy a költségvetési hiányra vonatkozó kritérium a 2021. évi eredményeik alapján nem teljesült Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon, valamint a 2022-re tervezett hiánya alapján Lengyelországban, továbbá, hogy az adósságkritérium nem teljesült Magyarországon. Ugyanakkor, figyelembe véve a Covid19-járvány folytatódó rendkívüli makrogazdasági és fiskális hatása által keltett kivételes bizonytalanságot, továbbá Oroszország Ukrajna elleni invázióját, a Bizottság akkor nem javasolta újabb túlzotthiány-eljárások indítását. Mindazonáltal közölte, hogy 2022 őszén ismételten felméri túlzotthiány-eljárások indítására vonatkozó javaslatok helyénvalóságát. Románia túlzotthiány-eljárás hatálya alá esik. Az eljárás 2020 áprilisában indult, de függőben tartották a megkövetelt államháztartási hiánycél és költségvetési kiigazítás 2021-ben való elérése alapján.

3.2 ábra

Államháztartási többlet (+) vagy hiány (-)

(a GDP százalékában)

3.3 ábra

Az államháztartás bruttó adóssága

(a GDP százalékában)

Az árfolyam-kritériumot illetően 2020. július 10-én az ERM-II-ben részt vevő felek közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy a bolgár levát és a horvát kunát felveszik az ERM-II-be, így e két valuta a 2020. május 26. és 2022. május 25. közötti kétéves referencia-időszak nagyobb részében részt vett az ERM-II-ben. A bolgár leva 1,95583 leva per euro, míg a horvát kuna 7,53450 kuna per euro középárfolyamon került az ERM-II-be.^[171] Mindkét valuta ±15%-os standard ingadozási sávval vesz részt. Bulgária egyoldalú kötelezettségvállalásként a meglévő valutatanácsa mellett csatlakozott az árfolyam-mechanizmushoz, nem róva így semmilyen plusz kötelezettséget az EKB-ra. Az ERM-II-ben való részvételről szóló megállapodás a bolgár és horvát hatóságok által vállalt számos szakpolitikai kötelezettségen alapult (amelyek közül néhány már teljesült, amikor valutáikat felvették az ERM-II-be – „előzetes kötelezettségvállalások”), azzal a céllal, hogy elérjék a fenntartható gazdasági konvergencia magas fokát az euro bevezetésének idejére. Az EKB és az Európai Bizottság figyelemmel kísérte e kötelezettségvállalások tényleges végrehajtását, saját hatáskörükben eljárva a Szerződések és a másodlagos jog rendelkezéseinek megfelelően. Ami Horvátországot illeti, az ERM-II-be történő „belépést követő kötelezettségvállalásokban” előirányzott minden feladat teljesült, míg Bulgária esetében összességében a tervek szerint haladnak. Ugyanakkor Horvátországban további előrelépés szükséges a pénzmosás elleni küzdelem (AML) területén meglévő hiányosságok kezelése érdekében, amint azt az Európa Tanács pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni intézkedések értékelését vizsgáló szakértői bizottságának (MONEYVAL) legújabb jelentése megállapítja. A kétéves referencia-időszakban a bolgár leva nem tért el a középárfolyamától, míg a horvát kuna kis mértékű volatilitást mutatott, és középárfolyama közelében jegyezték. A kuna ERM-II-be való 2020. júliusi felvétele óta, valamint a teljes referencia-időszak során a középárfolyamtól való maximális eltérés felfelé 1,0%, lefelé pedig 0,8% volt. Ezek az eltérések lényegesen kisebbek, mint az ERM-II standard ingadozási sávja. Az ERM-II-ben részt nem vevő valuták közül a román lej igen alacsony volatilitást mutatott, míg a többi valuta a referencia-időszak nagyobbik részében viszonylag nagy volatilitásnak volt kitéve.

3.4 ábra

Kétoldalú árfolyamok az euróval szemben

(index: 2020. május átlaga = 100; napi adatok; 2020. május 26. - 2022. május 25.)

Ami a hosszú távú kamatlábak konvergenciáját illeti, a vizsgált hét ország közül kettő esetén haladták meg a hosszú távú kamatlábak a 2,6%-os referenciaértéket. Egy ország hosszú távú kamatlába jóval a referenciaérték felett volt (3.5. ábra). Lengyelországban és Magyarországon a kamatlábak meghaladták, Romániában pedig jelentősen meghaladták a referenciaértéket. A legalacsonyabb - 1% alatti - értékeket Bulgáriában, Horvátországban és Svédországban regisztrálták. Összehasonlításképpen: a 2020. évi Konvergenciajelentésben a hosszú lejáratú kamatláb csak Romániában haladta meg a referenciaértéket, amely akkor 2,9% volt.

3.5 ábra

Hosszú távú kamatlábak

(százalékok, éves átlag)

A konvergenciakritériumoknak való megfelelés mérlegelésekor elsőrendű fontosságú a fenntarthatóság. A konvergenciát tartósan kell elérni, nem csak egy bizonyos időpontban. A gazdasági és monetáris unió (GMU) első évtizede rámutatott arra, hogy a gyenge fundamentumok, az országos szinten túlzottan laza makrogazdasági hozzáállás és a nem megfelelő statisztikai kapacitás, valamint a reáljövedelmek konvergenciáját illető túlságosan optimista várakozások nemcsak az érintett országra nézve jelentenek kockázatokat, hanem az euroövezet egészének zavartalan működésére is. A második évtized azt mutatta, hogy a gazdasági konvergencia kihívást jelenthet, és hosszú időt igényelhet, ha a kezdeti makrogazdasági egyensúlyhiányok jelentősek, a kiigazítási és reformfolyamatok nehezek, és a káros sokkokkal szembeni ellenálló képesség gyenge. A számszerű konvergenciakritériumoknak egy adott időpontban való megfelelés önmagában nem garancia az akadály nélküli euroövezeti tagságra. Ezért az euroövezethez csatlakozó országoknak be kell bizonyítaniuk konvergenciafolyamataik fenntarthatóságát, valamint, hogy képesek megfelelni az euro bevezetése által képviselt tartós kötelezettségeknek és kihívásoknak, figyelembe véve, hogy a GMU-n belüli kockázatmegosztási mechanizmusok tökéletlenek. Ez az adott ország saját, valamint az euroövezet érdeke is.

A fenntartható konvergencia elérése érdekében sok vizsgált ország esetén tartós gazdaságpolitikai kiigazítások szükségesek. A fenntartható konvergencia előfeltétele a makrogazdasági stabilitás és a támogató üzleti környezet, ideértve hatékony gazdasági struktúrákat és állami intézményeket, valamint – különösen – az egészséges költségvetési politikát. A termék- és munkaerőpiacok magas fokú rugalmassága elengedhetetlen a makrogazdasági sokkokkal való megbirkózás érdekében. Stabilitási kultúra megléte szükséges, jól lehorgonyzott inflációs várakozásokkal, amelyek segítenek elérni egy árstabilitással jellemzett környezetet. A tőke és a munkaerő hatékony felhasználásának kedvező feltételeire van szükség a gazdaságban a teljes tényező termelékenység és a hosszú távú gazdasági növekedés elősegítése érdekében. Az euroövezettel való magas fokú gazdasági integrációra van szükség a konjunktúraciklusok összehangolása érdekében. Ezenkívül megfelelő makroprudenciális politikák megléte szükséges az olyan makrogazdasági és pénzügyi egyensúlyhiányok kialakulásának megakadályozására, mint a túlzott eszközár-emelkedések, valamint a társadalmilag költséges fellendülő/visszaeső („boom-bust”) hitelezés ciklikus ingadozásai. Szükség van a pénzügyi intézmények felügyelete megfelelő kereteinek meglétére is. Az Európai Bizottság által a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében részletes vizsgálatnak alávetett országok számára elsőrendű fontossággal bír, hogy foglalkozzanak a gazdaságaikban meglevő egyensúlyhiányokkal. Végül, az intézményi környezet ereje, beleértve az ország képességét, hogy gazdasági kiigazítást és megalapozott fiskális politikát valósítson meg, jelentős tényező a gazdasági integrációban és konvergenciában. A Next Generation EU (NGEU) csomag egyedülálló lehetőséget képvisel az euroövezettel való konvergencia folyamatának felgyorsításához, amelynek sikeréhez döntő fontosságú a gyors és eredményes megvalósítás.

3.1 Az árstabilitási kritérium

2022 áprilisában a vizsgált hét ország közül ötnél a 12 havi átlagos inflációs ráta jóval az árstabilitási kritérium 4,9%-os referenciaértéke felett volt. A Covid19-járvány kitörésével 2020-ban lényegesen lassult az infláció az euroövezetben, a 2021-ben bekövetkezett meredek emelkedést megelőzően, amely nagyrészt a bázishatások, az energiaárak erőteljes – különösen 2021 végén jellemző – emelkedésére, a pandémia által előidézett kínálati szűk keresztmetszetekre és az áruk iránti globális kereslet jelentős növekedésére volt visszavezethető. Az előző Konvergenciajelentés óta az infláció a vizsgált országok többségében hasonló mintát követett, de 2021 májusa és 2022 áprilisa között az infláció magasabb volt Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában, ami az élelmiszerek és szolgáltatások magasabb árait, továbbá a munkaerőpiac szűkösségét tükrözte. Tekintettel a fentiekre, ezen öt ország inflációs rátája jelentősen meghaladta a referenciaértéket, miközben az inflációs ráták a referenciaérték alatt voltak Horvátországban és jóval az alatt Svédországban. 2022 eleje óta az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus a magasabb energia- és nyersanyagárakon, valamint a már amúgy is feszített ellátási láncok feszültségein keresztül növeli az inflációs nyomásokat. Ennek következtében az infláció 2022 elején a vizsgált országok mindegyikében tovább nőtt, bár eltérő mértékben.

Az elmúlt tíz évben mind az infláció átlagos rátáját, mind volatilitását illetően jelentős eltérések voltak a vizsgált országok között (3.6 ábra). Ebben az időszakban az átlagos HICP-inflációs ráta 2,0% feletti volt Magyarországon és Romániában. A Cseh Köztársaságban az átlagos inflációs ráta 2,0% volt, Lengyelországban pedig valamivel ez alatt maradt. Bulgáriában, Horvátországban és Svédországban az infláció átlagosan 1,0% körül alakult. Ugyanebben az időszakban az infláció – Svédország kivételével – minden vizsgált országban viszonylag széles tartományban ingadozott. Az euroövezettel szemben pozitív inflációs különbözetekkel bíró országokban az elmúlt évtizedben korlátozott előrehaladás történt a konvergencia irányába. Eközben az inflációs különbözetek euroövezethez viszonyított alakulása a vizsgált országokban heterogén volt a 2020 májusa és 2022 áprilisa közötti referencia-időszakban.

3.6 ábra

A HICP hosszú távú alakulása és kilátása

(éves százalékos változások)

Az árak hosszabb távú alakulása sok országban volatilisebb makrogazdasági környezetet tükrözött. Az elmúlt évtizedet tekintve, az árak heterogén alakulása a vizsgált országokban 2012-ben részben a gazdasági fellendülés erejében meglévő különbségeket tükrözte, valamint a szabályozott árakkal kapcsolatos országspecifikus intézkedéseket az említett évben bekövetkezett hirtelen gazdasági visszaesést követően. Ugyanakkor, 2013-ban az infláció minden vizsgált országban csökkenő trendbe kezdett, és történelmi mélypontokat, sőt gyakran negatív rátákat ér el. Ez a széles alapokon nyugvó mozgás főként a nyersanyagok világpiaci árainak alakulását tükrözte, továbbá alacsony importált inflációs nyomásokat és állandó tartalékkapacitást néhány országban. A nyersanyagok világpiaci árainak alakulása különösen erős hatást gyakorolt a közép- és kelet-európai gazdaságokra, tekintettel az energia és az élelmiszer viszonylag nagy súlyára a HICP-kosaraikban. Néhány vizsgált országban a szabályozott árak és a közvetett adók csökkentése vagy a nomináleffektív árfolyam erősítése ugyancsak lefelé irányuló nyomást gyakorolt az inflációra. Mindeközben a monetáris politikai feltételek jelentősen lazultak. 2017-ben az infláció számottevően gyorsult a gazdasági konjunktúra erősödése, a szilárd belföldi kereslet, valamint az emelkedő energia- és nyersanyagárak emelkedése miatt, a monetáris politikai irányvonal szigorítását ösztönözve néhány vizsgált országban. 2019-ben, valamint 2020 elején, a külső hátráltató tényezők és az alacsonyabb energiaárak ellenére, az infláció magas maradt a jelentésben vizsgált országok többségében, ami az erős belföldi keresletre, az egyre feszesebb munkaerő-piaci feltételekre és az élelmiszerárakra vezethető vissza. A Covid19-járvány 2020. márciusi kitörése 2020 második negyedévében a gazdasági konjunktúra jelentős esését eredményezte minden vizsgált országban. Néhány országban jelentősen lassult az infláció, miközben máshol különösen reziliens maradt, tükrözve az élelmiszerek és szolgáltatások magasabb árait, továbbá a munkaerőpiac szűkösségét. Ugyanakkor a járvány megfékezésére irányuló intézkedések enyhítése, valamint jelentős fiskális, prudenciális és monetáris politikai intézkedések nemzeti hatóságok általi bevezetése a Covid19-járvány által előidézett gazdasági kár ellensúlyozása érdekében támogatta a gazdasági tevékenység későbbi fellendülését. Ezzel összefüggésben 2021-ben minden vizsgált országban jelentősen nőtt az infláció, ami nagyrészt az energiaárak meredek, különösen 2021 végén jellemző emelkedésére, továbbá a kereslet és a kínálat közötti összhangnak a pandémia és a makrogazdasági szakpolitikai válaszok által előidézett hiányára volt visszavezethető. 2022 eleje óta az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus növeli az inflációs nyomásokat. 2021 folyamán és 2022 elején számos központi bank jelentősen és több alkalommal megemelte irányadó kamatlábát.

A következő negyedévekben az infláció várhatóan magas marad, mielőtt minden vizsgált országban fokozatosan csökken az előrejelzési horizonton. Ugyanakkor – tekintettel a jelenlegi körülményekre – az előrejelzéseket jelentős bizonytalanság övezi. Az infláció konvergenciájának hosszabb távú fenntarthatósága a vizsgált országok többsége esetén aggodalomra ad okot. Az Európai Bizottság 2022. tavaszi gazdasági előrejelzése szerint 2022-ben az infláció várhatóan minden vizsgált országban jelentősen emelkedik, mielőtt 2023-ban csökken az alacsonyabb energia- és nyersanyagárak, valamint a kínálati szűk keresztmetszetek enyhülése miatt. Ugyanakkor a várakozások szerint Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában az infláció magas marad az előrejelzési horizonton, Horvátországban és Svédországban pedig lényegesen 2,0% felett lesz. Az inflációs kilátások kockázatai minden vizsgált országban felfelé irányulóak, mivel az orosz–ukrán konfliktusból eredő inflációs nyomások a korábban vártnál tovább tarthatnak, továbbá kiválthatják a bérnövekedés és az inflációs várakozások felfelé irányuló elmozdulását is. Még inkább előre tekintve, mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek valamennyi vizsgált közép- és kelet-európai országban még mindig alacsonyabbak, mint az euroövezetben, a felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbségeket eredményez az euroövezettel szemben, hacsak a nominálárfolyam emelkedése ezt nem semlegesíti.

A jelentésben tárgyalt országok fenntartható árstabilitását elősegítő környezet stabilitásorientált gazdaságpolitikákat, szerkezeti reformokat és a pénzügyi stabilitás biztosítását szolgáló intézkedéseket követel meg. Az árstabilitást támogató környezet megteremtése vagy fenntartása döntően további szerkezeti reformok megvalósításától és a munkaerőpiacok működésétől függ majd. Előre tekintve fontos tényező lesz, hogy a bérek miként reagálnak a magas realizált inflációra, valamint hogyan tükrözik a munkatermelékenység-növekedést és veszik figyelembe a versenytárs országok munkaerőpiaci feltételeit és folyamatait (3.7 ábra). Folyamatos reformerőfeszítés szükséges a munkaerő- és termékpiacok működésének további javítása, valamint a gazdaság bővülése és a foglalkoztatás növekedése kedvező feltételeinek fenntartása érdekében. Emiatt ugyancsak lényegesek az erősebb kormányzást és az intézmények minőségének további javítását szolgáló intézkedések. Tekintettel a monetáris politika korlátozott mozgásterére, különösen az ERM II-ben részt vevő két ország esetében, fontos, hogy más szakpolitikai területek támogassák e gazdaságok képességét az árstabilitás fenntartása, az országspecifikus sokkok leküzdése és a makrogazdasági egyensúlyhiányok kialakulásának elkerülése érdekében. A pénzügyi szektorra vonatkozó és a felügyeleti politikáknak a pénzügyi stabilitás további megőrzését kell célozniuk. A pénzügyi rendszerbe vetett bizalom további támogatása érdekében az illetékes nemzeti hatóságoknak tovább kell javítaniuk felügyeleti gyakorlatukon többek között azzal, hogy követik a vonatkozó nemzetközi és európai szervek alkalmazható ajánlásait, továbbá szorosan együttműködnek az EU-tagállamok más nemzeti felügyeleti szerveivel a felügyeleti kollégiumokban.

3.7 ábra

Kumulatív HICP és nominális egységnyi munkaerőköltség (ULC) növekedése 2012-2021 között

(százalékpont)

3.2 Az állami költségvetés helyzetére vonatkozó kritérium

E jelentés kiadásának idején kizárólag Románia esik a túlzottdeficit-eljárás hatálya alá. 2019-ben Romániában a hiány meghaladta a GDP 3%-ának megfelelő referenciaértéket, és 2020 áprilisában túlzotthiány-eljárás indult. Az eljárás felfüggesztésre került a 2021-re előírt államháztartási hiánycél elérése és a költségvetési erőfeszítések alapján. A túlzotthiány kiigazításának határideje 2024. Négy ország államháztartási hiányának GDP-hez viszonyított aránya 2021-ben meghaladta a referenciaértéket. A hiányok jóval a referenciaérték felett voltak Bulgáriában (a GDP 4,1%-a) és a Cseh Köztársaságban (a GDP 5,9%-a), Magyarországon és Romániában pedig jelentősen meghaladta a referenciaértéket, a GDP 6,8%-át, illetve 7,1%-át kitéve. Horvátországban a hiány a GDP 2,9%-a, Lengyelországban pedig jóval a referenciaérték alatt maradva a GDP 1,9%-a volt. Svédország költségvetése közel kiegyensúlyozott maradt, a GDP 0,2%-ának megfelelő hiánnyal.

2021-ben a költségvetési egyenleg a jelentésben tárgyalt minden országban a 2019-es szintje alatt volt, ami a Covid19-járvány gazdasági hatása és a fiskális politikai válaszintézkedések miatt következett be. 2020-ban a költségvetési egyenleg minden országban romlott, mivel a Covid19-válság a gazdasági konjunktúra lényeges visszaeséséhez vezetett, és hatásának mérséklése érdekében fiskális intézkedések születtek. Miközben 2019-ben a GDP-arányos hiány csak Romániában haladta meg a 3%-os referenciaértéket, 2020-ban hat országban emelkedett e szint fölé. 2021-ben, a gazdaságok helyreállásával és a fiskális támogató intézkedések egy részének visszavonásával Bulgária és a Cseh Köztársasági kivételével minden országban javult a költségvetés egyenlege. Bulgáriában a további romlás a folyó kiadások erőteljes növekedésének köszönhető, míg a Cseh Köztársaságban bekövetkezett romlás a személyi jövedelemadó reformjával van összefüggésben.

Az Európai Bizottság előrejelzése szerint 2022-ben a GDP-arányos hiány csak Horvátországban és Svédországban marad a 3%-os referenciaérték alatt. A gazdasági konjunktúra további javulása és a maradék fiskális támogató intézkedések többségének visszavonása következtében a prognózisok szerint a költségvetés egyenlege négy országban javulni fog. Míg azonban Svédországban várhatóan a 3%-os referenciaérték alatt marad, addig Bulgáriában és Lengyelországban várhatón a referenciaérték felett, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon jóval afelett, Romániában pedig jelentősen felette marad.

2021-ben az adósságráta Horvátországban és Magyarországon meghaladta a GDP 60%-át, miközben a többi vizsgált országban az adósságszintek e küszöb alatt vagy jóval alatta voltak (lásd a 3.1 táblázatot és a 3.3 ábrát). Főként a Covid19-válság következtében 2021-ben a GDP-arányos államadósság minden vizsgált országban meghaladta a 2019. évi szintjét. Az adósságráta a GDP 13.5 százalékpontjával nőtt Romániában, 11,8 százalékpontjával a Cseh Köztársaságban, 11,3 százalékpontjával Magyarországon, 8,7 százalékpontjával Horvátországban, 8,2 százalékpontjával Lengyelországban, 5,1 százalékpontjával Bulgáriában és 1,8 százalékpontjával Svédországban. Hosszabb időtávot tekintve, 2012 és 2021 között a GDP-arányos államadósság erőteljesen nőtt Romániában (11,7 százalékponttal) és Horvátországban (10,4 százalékponttal), jelentősen emelkedett Bulgáriában (8,5 százalékponttal), míg a többi országban csökkent.

2022-re az Európai Bizottság három országra vonatkozóan a GDP-arányos államadósság növekedését prognosztizálja. Miközben az adósságráta négy országban várhatóan csökken, Bulgáriában és a Cseh Köztársaságban mérsékelten, Romániában pedig jelentősen növekedhet. A Bizottság prognózisai azt jelzik, hogy 2022-ben – Horvátország és Magyarország kivételével – az adósságráta valamennyi országban a 60%-os referenciaérték alatt vagy jóval az alatt marad.

Bár az Európai Bizottság értékelése szerint 2021-ben több ország nem teljesítette a hiány- és adósságkritériumokat, úgy döntött, hogy nem kezdeményez újabb túlzotthiány-eljárásokat. 2022. május 23-án az Európai Bizottság kiadott egy jelentést, amely a szerződés 126. cikkének (3) bekezdésével összhangban készült, és az Eurostat által 2021. április 22-én jóváhagyott adatokon alapul.^[172] Úgy találta, hogy 2021-ben a költségvetési hiány a GDP 3%-ának megfelelő referenciaérték felett, és nem annak közelében volt Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon. Továbbá megállapította, hogy 2022-re Lengyelország a referenciaérték feletti, és nem ahhoz közeli hiányt tervezett. A referenciaérték túllépését – a Szerződés meghatározása szerint – minden vizsgált országban kivételesnek ítélte, és nem tartotta várhatóan átmenetinek a Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Lengyelországban. Összességében az elemzés szerint Bulgária, a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország nem teljesítette a hiánykritériumot. Ráadásul a Európai Bizottság úgy találta, hogy 2021 végén az államháztartás bruttó adóssága Horvátországban és Magyarországon meghaladta a GDP 60%-ával egyenlő referenciaértéket, továbbá, hogy a két ország közül csak Horvátország felelt meg az adósságcsökkentési referenciaértéknek. Következésképpen a Bizottság elemzése arra utalt, hogy Magyarország nem teljesítette az adósságkritériumot. Mindazonáltal a Bizottság meglátása szerint az adósságcsökkentési referenciaértéknek való megfelelés igénye a jelenlegi kivételes gazdasági feltételek mellett nem indokolt, mivel egy előrehozott költségvetési kiigazítást is maga után vonna, ami a növekedés veszélyeztetésének kockázatával járna. Azonkívül a Bizottság jelentése hangsúlyozta, hogy a Covid19-járvány továbbra is rendkívüli makrogazdasági és fiskális hatást gyakorolt, amely Oroszország Ukrajna elleni inváziójával együtt kivételes bizonytalanságot teremtett egy részletes fiskális kiigazítási pálya megtervezése számára is. Ezen túlmenően a járvány és az ahhoz kötődő súlyos gazdasági visszaesés a Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési rendelkezésének aktiválásához, valamint a 2020. július 20-i tanácsi ajánlásokhoz vezetett, amelyekben a Tanács minden tagállamnak azt ajánlotta, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a Covid19-járvány eredményes kezelése, a gazdaság fenntartása és a későbbi fellendülés érdekében. Ezért 2022. május 23-i közleményében^[173] a Bizottság kifejtette, hogy abban a helyzetben nem javasolta újabb túlzotthiány-eljárások indítását, de 2022 őszén ismételten felméri túlzotthiány-eljárások indítására vonatkozó javaslatok helyénvalóságát.

Előre tekintve, miközben a fiskális politikának agilisnek kell maradnia a kialakuló járványhelyzetre való reakciójában, továbbá – tekintettel a geopolitikai helyzetre – a jelentésben vizsgált országok számára elengedhetetlen a szilárd és fenntartható fiskális pozíciók elérése, illetve fenntartása. A túlzotthiány eljárás alá eső Romániának biztosítania kell a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak való megfelelést, és 2024-re korrigálnia kell túlzott hiányát. Amint a járványhelyzet megengedi, a többi országnak vissza kell vinnie a költségvetési hiányát a 3%-os referenciaérték alá, és fel kell építenie az automatikus stabilizátorok működésének lehetővé tételéhez szükséges puffereket. Ezenkívül a referenciaértéket meghaladó GDP-arányos adósságrátával bíró Horvátországnak és Magyarországnak gondoskodnia kell rátája elegendő mértékű csökkenéséről annak biztosítása érdekében, hogy bármilyen jövőbeli visszaeséskor költségvetési tartalékok álljanak rendelkezésre. Az államadósság középtávú fenntarthatóságának értékelése különösen fontos olyan környezetben, ahol a Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési rendelkezését három egymást követő évben, azaz 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben alkalmazták. Mi több, ez várhatóan 2023-ban is fennmarad. Ráadásul 2023-ra a Bizottság az uniós fiskális politikákra vonatkozóan nagyrészt kvalitatív iránymutatást adott, amely különbözik a Stabilitási és Növekedési Paktummal általában járó számszerű fiskális követelményektől. Ez a gazdaságirányítási keretrendszer folyamatos felülvizsgálatát is tükrözi, amely a Stabilitási és Növekedési Paktum reformját eredményezheti. Számszerű fiskális kiigazítási követelmények híján a középtávú fiskális fenntarthatóság értékelésének különös hangsúlyt kell fektetnie az országok fiskális egyensúlyhiányok korrekciójára való képességére. Általában a további konszolidáció megkönnyítené a kedvezőtlen demográfiai folyamatokkal kapcsolatos költségvetési kihívások kezelését. Az EU szabályaival teljesen összhangban levő és eredményesen megvalósított erős nemzeti költségvetési kereteknek támogatniuk kell a fiskális konszolidációt, és korlátozniuk kell az állami kiadások elszaladását, miközben segítenek a makrogazdasági egyensúlyhiányok újbóli kialakulásának megelőzésében. Mindent egybevetve, a költségvetési stratégiáknak összhangban kell lenniük az átfogó szerkezeti reformokkal a potenciális növekedés és a foglalkoztatás fokozása érdekében. Az NGEU program eredményes végrehajtása szükséges a fellendülés támogatása és a folyamatban levő szerkezeti változások kiigazítása érdekében.^[174]

3.3 Az árfolyam-kritérium

A jelentés kiadásának idején a bolgár leva és a horvát kuna vesz részt az ERM–II-ben. A többi vizsgált tagállam valutái különböző árfolyamrendszerekkel működnek.

2020. július 10-én az ERM-II-ben részt vevő felek közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy a bolgár levát felveszik az ERM-II-be, így az a 2020. május 26. és 2022. május 25. közötti kétéves referencia-időszak nagyobb részében részt vett az ERM-II-ben. A bolgár levát 1,95583 leva per euro középárfolyamon vették fel az ERM-II-be, ±15%-os standard ingadozási sávval. Bulgária egyoldalú kötelezettségvállalásként a meglévő valutatanácsa mellett csatlakozott az árfolyam-mechanizmushoz, nem róva így semmilyen plusz kötelezettséget az EKB-ra. Az ERM-II-ben való részvételről szóló megállapodás a bolgár hatóságok által vállalt számos szakpolitikai kötelezettségen alapult (amelyek közül néhány már teljesült, amikor a levát felvették az ERM-II-be), azzal a céllal, hogy elérjék a fenntartható gazdasági konvergencia magas fokát az euro bevezetésének idejére. Az EKB és az Európai Bizottság figyelemmel kísérte e kötelezettségvállalások tényleges végrehajtását, saját hatáskörükben eljárva a Szerződések és a másodlagos jog rendelkezéseinek megfelelően. A referencia-időszakban a leva nem tért el a középárfolyamtól.

2020. július 10-én az ERM-II-ben részt vevő felek közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy a horvát kunát felveszik az ERM-II-be, így az a 2020. május 26. és 2022. május 25. közötti kétéves referencia-időszak nagyobb részében részt vett az ERM-II-ben. A horvát kunát 7,53450 kuna per euro középárfolyamon vették fel az ERM-II-be, ±15%-os standard ingadozási sávval. Az ERM-II-ben való részvételről szóló megállapodás a horvát hatóságok által vállalt számos szakpolitikai kötelezettségen alapult (amelyek közül néhány már teljesült, amikor a kunát felvették az ERM-II-be), azzal a céllal, hogy elérjék a fenntartható gazdasági konvergencia magas fokát az euro bevezetésének idejére. Az EKB és az Európai Bizottság figyelemmel kísérte e kötelezettségvállalások tényleges végrehajtását, saját hatáskörükben eljárva a Szerződések és a másodlagos jog rendelkezéseinek megfelelően. Annak ellenére, hogy az ERM-II-be történő belépés utáni kötelezettségekben előirányzott minden feladat teljesült, további előrelépés szükséges az AML területén az Európa Tanács MONEYVAL Bizottságának legújabb jelentésében azonosított, még fennálló hiányosságok kezelése érdekében. A referencia-időszakban a horvát kuna árfolyama kis mértékű volatilitást mutatott, és a kunát középárfolyama közelében jegyezték. A középárfolyamtól való eltérések lényegesen kisebbek voltak, mint az ERM-II standard ingadozási sávja.

Az ERM-II-ben részt nem vevő valutákkal rugalmas vagy irányított lebegő árfolyamrendszerekben kereskedtek, többségükkel viszonylag magas árfolyam-volatilitás közepette. Az irányított lebegő árfolyamrendszerben kereskedett román lej igen kis mértékű volatilitást mutatott, míg az ERM-II-ben részt nem vevő többi valuta rugalmas árfolyamrendszerben kereskedett, és viszonylag nagy mértékű árfolyam-ingadozásnak volt kitéve.

3.4 A hosszú távú kamatlábak kritériuma

A referencia-időszakban a hét vizsgált ország közül kettőben az átlagos hosszú távú kamatláb meghaladta a 2,6%-os referenciaértéket, egy országban pedig kicsivel a referenciaérték felett volt. Az átlagos hosszú távú kamatláb Svédországban 0,4%, Bulgáriában 0,5%, Horvátországban pedig 0,8% volt. A Cseh Köztársaságban kissé a referenciaérték alatti, 2,5%-os átlagos kamatlábat regisztráltak, míg Lengyelország és Magyarország a maguk 3,0, illetve 4,1%-ával afelett maradt. Romániában a 4,7%-os átlagos kamatláb jóval meghaladta a 2,6%-os referenciaértéket. 2021 utolsó negyedévétől kezdődően a megnövekedett inflációs nyomás és az orosz–ukrán konfliktus hatása miatt csaknem valamennyi országban nem elhanyagolható mértékben emelkedtek a 12 havi átlagos hosszú távú kamatlábak. A hosszú távú kamatlábak jövőbeli dinamikáját meglehetősen nehéz megbecsülni, tekintettel az eredeti sokk időtartamával, valamint annak az árak alakulására és a gazdasági tevékenységre gyakorolt hatásával kapcsolatos magas fokú bizonytalanságra.

A 2020. évi Konvergenciajelentés óta a hosszú távú kamatláb-különbözetek az euroövezet átlagához képest a vizsgált országok mindegyikében nőttek. Ez a járvány fiskális és monetáris politikára gyakorolt hatásának, valamint néhány ország euroövezethez viszonyított ciklikus pozíciójának, a konjunktúra gyorsabb helyreállásának, és erősebb felfelé irányuló árnyomásoknak az eredménye. Mindazonáltal továbbra is jelentős mértékű heterogenitás áll fenn a hosszú távú kamatláb-különbözetekben a vizsgált országok között, tükrözve az országok ciklikus pozíciói, valamint a külső és belső sebezhetőségeik közötti, pénzügyi piacok által értékelt különbségeket, ideértve a költségvetési teljesítmény alakulását és a fenntartható konvergencia kilátásait. 2022 áprilisában a hosszú távú kamatláb Svédországban 10 bázisponttal, Bulgáriában pedig 20 bázisponttal az euroövezet szintje felett volt. Svédország fejlett gazdaság, amelynek pénzügyi rendszere erősen integrálódott az euroövezettel, míg Bulgáriában a bankrendszer túlnyomórészt euroövezeti bankok tulajdonában van, és a központi bank valutatanácsot működtet, amely de facto euroövezeti monetáris feltételeket importál. A vizsgált időszakban a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában tapasztalták a kamatláb-különbözet legnagyobb, 170-350 bázispontos emelkedéseit. A vizsgált országok közül Magyarországon és Romániában volt a legnagyobb a kamatláb-különbözet, a referencia-időszak végén mindkettő esetén 520 bázispont.

3.5 Egyéb jelentős tényezők

Az Európai Bizottság szerint a vizsgált országok többsége előrehaladást ért el a gazdasága egyensúlyhiányainak kezelésében mindaddig, amíg a Covid19-válság meg nem szakította ezt a korrekciós folyamatot. A riasztási mechanizmus keretében készült 2022. évi jelentésében az Európai Bizottság különösen a GDP-arányos adósságráták kedvező 2021-es makrogazdasági feltételek közepette bekövetkezett csökkenésére utal. Az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy részletes vizsgálatra van szükség Horvátországban, Romániában és Svédországban. Horvátországot illetően a Bizottság úgy találta, hogy 2021-ben az alacsony potenciális növekedéssel összefüggésben tovább mérséklődtek a külső, magán- és államadósság magas szintjeivel kapcsolatos egyensúlyhiányok, és visszatértek a járvány előtti kedvező trendjeikhez. Románia esetén a Bizottság úgy találta, hogy az ország bővülő fizetésimérleg-hiányhoz, romló külső pozícióhoz és jelentős költség-versenyképességi veszteségekhez kötődő sebezhetőségekkel lépett a Covid19-válság időszakába. A Covid19-válsággal az államadósság nőtt, igaz, alacsony szintekről. Svédország esetén a Bizottság úgy találta, hogy az ország a háztartások magas és folyamatosan emelkedő adósságával párosuló túlértékelt lakásárszintekből eredő kockázatokkal kapcsolatos sebezhetőségekkel lépett a Covid19-válság időszakába. A Covid19-válsággal együtt nőttek a magán adósságráták, a lakásárak és a munkanélküliség. Jóllehet az Európai Bizottság minősítése szerint a jelentésben vizsgált többi vizsgált országban nem volt egyensúlyhiány, azok az országok is szembesülnek különféle kihívásokkal.

A legtöbb vizsgált ország külső pozíciója stabilizálódott az utóbbi években. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás (MIP) eredménytáblája azt mutatja, hogy a hároméves átlagos folyó fizetési mérlegek 2020-ban és 2021-ben többletet mutattak csaknem valamennyi vizsgált országban, kivéve a mérsékelt hiányt elkönyvelő Magyarországot, valamint Romániát, ahol a hiány tovább nőtt (3.2 táblázat).

A GDP-arányos negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció csaknem valamennyi vizsgált országban kisebbedett, de magas szinten maradt. A közép- és kelet-európai országok nettó külföldi kötelezettségei főként közvetlen külföldi befektetések, ami stabilabb finanszírozási formaként értékelhető. 2021-ben a nettó nemzetközi befektetési pozíció Magyarországon, Lengyelországban és Romániában volt a GDP -35%-ának megfelelő indikatív küszöbérték felett. A nettó külföldi kötelezettségek a Cseh Köztársaságban (a GDP 15,6%-a) és Bulgáriában (19,8%) voltak a legkisebbek, míg Svédország pozitív nettó nemzetközi befektetési pozíciót könyvelhetett el (a GDP 17,8%-a).

Az ár- és a költség-versenyképességet illetően, 2019 és 2021 között a HICP-vel deflált reáleffektív árfolyamok a legtöbb vizsgált országban (az egyetlen Svédország kivételével) különböző mértékben felértékelődtek. Csökkent a fajlagos munkaköltségek hároméves növekedési üteme, amely a Covid19-járvány előtti években csaknem minden vizsgált országban igen magas szinteken volt, de Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon még mindig meghaladta a 12%-os indikatív küszöbértéket. A 2016 és 2021 közötti öt éves időszakban az országok többségében az exportpiaci részesedések növekedése volt látható.

A lakásárak emelkedése minden vizsgált országban folytatódott. Az EU Covid19-járvány előtt már élénk lakáspiaci folyamatai 2020-ban és 2021-ben fellendültek, és több ország a túlértékeltség kockázatait mutatta. Ez aggodalomra ad okot, különösen ott, ahol a háztartások adóssága magas vagy gyorsan nő. Néhány vizsgált országban tovább gyorsultak a lakásárak, és elérték a globális pénzügyi válság óta leggyorsabb növekedési ütemeiket. A Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Svédországban a lakásárak az indikatív 6%-os küszöbértéket meghaladó ütemben emelkedtek 2021-ben. A lakásárak növekedésének hátterében számos olyan tényező állt, amely a keresletet fokozza és a kínálatot korlátozza. A lakáspiaci kilátások továbbra is a világjárványhoz és a makrogazdasági kilátásokhoz kapcsolódó bizonytalanságoktól függenek.

3.2 táblázat

Eredménytábla makrogazdasági egyensúlyhiányok felügyeletéhez

3.2a táblázat – Külső egyensúlyhiányok és versenyképességi mutatók

3.2b táblázat – Belső egyensúlyhiányok és munkanélküliségi mutatók

A pénzügyi válságot megelőző viszonylag hosszú hitelbővülési időszak következtében néhány vizsgált országban a magán nem pénzügyi szektorban magas – bár enyhén csökkenő – adósságszintek alakultak ki. Ez továbbra is fontos sebezhetőséget jelent azon országokban, bár a magánhitelek növekedése mérséklődött, és a vizsgált országok egyikében sem haladja meg a 14%-os indikatív küszöbértéket. Ugyanakkor Svédországban továbbra is különösen magas volt a magánszektor adósságállománya, amely 2020-ben meghaladta a GDP 200%-át.

A vizsgált országokban a pénzügyi szektorra vonatkozó politikák céljaként annak biztosítását kell megjelölni, hogy a pénzügyi szektor erőteljesen járuljon hozzá a fenntartható gazdasági növekedéshez és az árstabilitáshoz, míg a felügyeleti politikáknak a pénzügyileg egészséges és rugalmas bankrendszer biztosítására kell irányulniuk, amely az egységes felügyeleti mechanizmushoz (SSM) való csatlakozás előfeltétele. A pénzügyi rendszerbe vetett bizalom további támogatása érdekében az illetékes nemzeti hatóságoknak tovább kell javítaniuk felügyeleti gyakorlatukon többek között azzal, hogy követik a vonatkozó nemzetközi és európai szervek alkalmazható ajánlásait, továbbá szorosan együttműködnek az EU-tagállamok más nemzeti felügyeleti szerveivel a felügyeleti kollégiumokban. A Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) és a Hrvatska narodna banka szoros együttműködési kereteinek 2020 október 1-jén megvalósult hatályba lépésével az EKB átvette a felelősséget i) a két ország jelentős intézményeinek közvetlen felügyeletéért, ii) minden felügyelt szervezetre vonatkozó közös eljárásokért, valamint iii) a kevésbé jelentős intézmények felügyeletéért, amelyek felügyeletét továbbra is a nemzeti felügyeleteik végzik. A Българска народна банка-val (Bolgár Nemzeti Bank) és a Hrvatska narodna bankával való szoros együttműködés létrehozása óta az EKB szorosan együttműködik velük az SSM-be történő zökkenőmentes integrációjuk biztosítása érdekében.

A munkanélküliségi ráták csaknem minden vizsgált országban továbbra is csökkenő pályát követtek, amit kényszerszabadság-rendszerek és kormányok által a pandémia idején végrehajtott más szakpolitikai intézkedések támogattak. A vizsgált időszakban a munkanélküliségi ráta Svédország kivételével a legtöbb országban tovább csökkent, és valamennyi vizsgált országban a 10%-os indikatív küszöbérték alatt van. A Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Lengyelországban historikusan alacsony munkanélküliségi rátákat regisztráltak, és néhány országban egyre nagyobb a munkaerőhiány a munkaerőpiac bizonyos szegmenseiben.

Az intézményi környezet ereje másik fontos tényező a gazdasági integráció és konvergencia fenntarthatóságának elemzésében. Az intézmények alacsony minősége és a gyenge kormányzás például az üzleti környezetben meglévő gyengeségeket, nem kellően hatékony közigazgatást, adókijátszást és korrupciót tükrözhet, továbbá tükrözheti a társadalmi befogadás és az átláthatóság hiányát, a bírói függetlenség hiányát, illetve az online szolgáltatásokhoz való gyenge hozzáférést. Több országban az intézményi minőség fejlesztése hozzájárulna a termelési tényezők hatékony felhasználása és allokációja útjában álló meglévő merevségek és akadályok eltávolításához, ezzel erősítve a hosszú távú növekedési képességet. A potenciális kibocsátásnövekedés hátráltatásával a gyenge intézményi környezet alááshatja egy ország adósságszolgálati képességét, és megnehezítheti a gazdasági kiigazítást is. Ezenkívül befolyásolhatja egy ország azon képességét, hogy végrehajtsa a szükséges szakpolitikai intézkedéseket.

Svédország kivételével az intézmények és a kormányzás minősége minden vizsgált országban viszonylag gyenge, különösen Bulgáriában, Romániában, Horvátországban és Magyarországon. Ez kockázatokat jelenthet a gazdaság rugalmasságára és a konvergencia fenntarthatóságára nézve. A specifikus intézményi mutatók lényegében az intézmények és a kormányzás gyenge minőségének általános képét erősítik meg a legtöbb országban – néhány figyelemre méltó különbséggel (3.8 és 3.9 ábra).^[175] Ebben a tekintetben Bulgária, Románia, Horvátország és Magyarország tartozik azon országok közé, amelyek az EU-n belül a legnagyobb kihívásokkal néznek szembe.

3.8 ábra

Az EU-országok sorrendjének áttekintése az intézményminőség szempontjából

3.9 ábra

Az EU-országok egyes mutatók szerinti rangsora intézményminőség szempontjából

A legtöbb vizsgált országban strukturális reformokra van szükség a gazdasági növekedés és a versenyképesség javítása érdekében. A helyi intézmények, a kormányzás és az üzleti környezet javítása, az állami tulajdonú vállalatok reformjának és privatizációjának folytatása, valamint az uniós források hatékony felhasználása együttesen elősegítenék a termelékenység növekedésének felgyorsítását. Ez pedig hozzájárulna a verseny fokozásához a legfontosabb szabályozott szektorokban (pl. energia és közlekedés), mérsékelve a belépés korlátait és ösztönözve az igencsak szükséges magánberuházást.

Végezetül a statisztikák minőségével kapcsolatos intézményi jellemzők ugyancsak lényegesek a zökkenőmentes konvergenciafolyamat támogatásában. Ez vonatkozik – többek között – a nemzeti statisztikai hatóság jogi függetlenségére, közigazgatási felügyeletére és költségvetési autonómiájára, törvény szerinti adatgyűjtési felhatalmazására, valamint a statisztikai titkosságot szabályozó jogi rendelkezésekre, amelyeket részletesebben a 6. fejezet ismertet.

4 Országonkénti összefoglalók

4.1 Bulgária

2022 áprilisában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Bulgáriában 5,9% volt, vagyis jóval meghaladta az árstabilitási kritérium 4,9%-os referenciaértékét. A következő hónapokban e ráta fokozatos emelkedése várható, ami főként a magasabb nyersanyagáraknak, a bővülő árnyomásoknak, valamint az Oroszország és Ukrajna közötti háborúból eredő kínálati szűk keresztmetszetek további súlyosbodásának tulajdonítható. Az elmúlt tíz évben ez viszonylag széles sávon belül, -1,7% és 5,9% között ingadozott, az időszak átlaga pedig 0,9%, azaz visszafogott volt. Előre tekintve, aggályok merülnek fel az inflációs konvergencia bulgáriai hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban. A felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbözeteket eredményez az euroövezettel szemben, mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Bulgáriában még mindig jóval alacsonyabbak, mint az euroövezetben. A túlzott ároldali nyomás és makrogazdasági egyensúlyhiányok felhalmozódásának megelőzése érdekében a felzárkózást megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel kell megtámogatni.

2021-ben Bulgária államháztartásának költségvetési hiánya jóval a 3%-os referenciaérték felett volt, miközben a GDP-arányos államadóssága jóval a 60%-os referenciaérték alatt volt. Az ország 2012 óta a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának hatálya alatt áll. 2022 májusában az Európai Bizottság megállapította, hogy 2021-ben az államháztartási hiány meghaladta a GDP 3%-ának megfelelő referenciaértéket, és nem volt annak közelében. A Bizottság úgy vélte, hogy a referenciaérték túllépése kivételes és ideiglenes. Ennek ellenére, figyelembe véve a Covid19-járvány folytatódó rendkívüli makrogazdasági és fiskális hatása által keltett kivételes bizonytalanságot, továbbá Oroszország Ukrajna elleni invázióját, a Bizottság akkor nem javasolta újabb túlzotthiány-eljárások indítását. A Covid19-válságot megelőzően, 2012-től 2019-ig Bulgária kényelmesen megfelelt mind a hiány- (kivéve 2014-et), mind az adósságkritériumnak. Az Európai Bizottság 2022. tavaszi gazdasági előrejelzése 2022-től a fiskális pozíció javulását prognosztizálja a válság alatt végrehajtott költségvetési intézkedések fokozatos kivezetése és a konjunktúra javulása kombinált hatásának eredményeként, miközben a várakozások szerint a költségvetés egyenlege 2022-ben továbbra is a GDP 3%-a felett marad, mielőtt 2023-ban csökkenni kezd. Az Európai Bizottság legutóbbi, a költségvetési fenntarthatóságról szóló értékelése szerint Bulgária közép- és hosszú távon közepes fiskális fenntarthatósági kockázatokkal nézett szembe. Miközben a fiskális politikának agilisnek kell maradnia a kialakuló járványhelyzetre való reakciójában, továbbá – tekintettel a geopolitikai helyzetre – a hatékony és jól célzott intézkedések, valamint prudens és növekedésbarát fiskális politikák elengedhetetlenek a szilárd államháztartás jövőbeli megőrzéséhez.

2020. július 10-én az ERM-II-ben részt vevő felek közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy a bolgár levát felveszik az ERM-II-be, így az a 2020. május 26. és 2022. május 25. közötti kétéves referencia-időszak nagyobb részében részt vett az ERM-II-ben. A bolgár levát 1,95583 leva per euro középárfolyamon vették fel az ERM-II-be, ±15%-os standard ingadozási sávval. Bulgária egyoldalú kötelezettségvállalásként a meglévő valutatanácsa mellett csatlakozott az árfolyam-mechanizmushoz, nem róva így semmilyen plusz kötelezettséget az EKB-ra. Az ERM-II-ben való részvételről szóló megállapodás a bolgár hatóságok által vállalt számos szakpolitikai kötelezettségen alapult, amelyek közül néhány már teljesült, amikor a levát felvették az ERM-II-be, és amelyek célja a fenntartható gazdasági konvergencia magas fokának elérése volt az euro bevezetésének idejére. Az EKB és az Európai Bizottság figyelemmel kísérte e kötelezettségvállalások tényleges végrehajtását, saját hatáskörükben eljárva a Szerződések és a másodlagos jog rendelkezéseinek megfelelően. A referencia-időszakban a leva nem tért el a középárfolyamtól. 2020 júliusában a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) elővigyázatossági swapkeret-megállapodást kötött az EKB-val, amely szerint bolgár leváért cserébe legfeljebb 2 milliárd € kölcsönt vehetett fel, hogy kezelje a bolgár pénzügyi intézmények járvány miatti lehetséges eurolikviditás-igényét. Mivel ez a megállapodás hozzájárult a pénzügyi sebezhetőség potenciális kockázatának csökkentéséhez, a referencia-időszakban az árfolyam stabilitását is tovább támogathatta.

A 2021 májusa és 2022 áprilisa közötti referencia-időszakban a bolgár hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 0,5%-on voltak, tehát jóval a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 2,6%-os referenciaértéke alatt. Bulgáriában a hosszú távú kamatlábak 2012 óta csökkennek, és a 12 havi átlagos kamatlábak 5.3% értékről 0,5%-ra estek.

A fenntartható konvergencia számára kedvező környezet megteremtéséhez Bulgáriában stabilitásorientált gazdaságpolitikára és széles körű szerkezeti reformokra van szükség. A makrogazdasági egyensúlyi problémákkal összefüggésben az Európai Bizottság Bulgáriát nem sorolta a riasztási mechanizmus keretében készült 2022. évi jelentésében mélyrehatóan elemzendő országok körébe. A konvergencia és a gazdasági rugalmasság fenntarthatósága szempontjából hasznosak lennének a széles körű reformok a strukturális rugalmasság, az üzleti környezet, a pénzügyi stabilitás, az intézmények minősége és a kormányzás erősítése érdekében. A szoros együttműködés keretében megvalósított bankfelügyeleti konvergencia biztosítja az egységes felügyeleti normák alkalmazását, hozzájárulva ezzel a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez. Az EKB és a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) közötti fent említett keret 2020. október 1-i hatályba lépésével az EKB öt jelentős bulgáriai intézmény közvetlen felügyeletéért és 13 kevésbé jelentős bulgáriai intézmény felvigyázásáért lett felelős.

A bolgár jogszabályok nem teljesítik maradéktalanul a központi banki függetlenség, a monetáris finanszírozás tilalma, valamint az eurorendszerbe történő jogi integrálódás követelményeit. Bulgária eltéréssel rendelkező EU-tagállam, ezért meg kell felelnie a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelménynek.

4.2 Cseh Köztársaság

2022 áprilisában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta a Cseh Köztársaságban 6,2% volt, vagyis jóval meghaladta az árstabilitási kritérium 4,9%-os referenciaértékét. A következő hónapokban e ráta fokozatos emelkedése várható, ami főként a magasabb nyersanyagáraknak, a bővülő árnyomásoknak, valamint az Oroszország és Ukrajna közötti háborúból eredő kínálati szűk keresztmetszetek további súlyosbodásának tulajdonítható. Az elmúlt tíz évben ez viszonylag széles sávon belül, 0,2% és 6,2% között ingadozott, az időszak átlaga pedig 2,0%, azaz mérsékelt volt. Előre tekintve, némi aggály merül fel az inflációs konvergencia hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban a Cseh Köztársaságban. Mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek a Cseh Köztársaságban még mindig viszonylag alacsonyabbak, mint az euroövezetben, a felzárkózási folyamat pozitív inflációs különbözeteket eredményezhet az euroövezettel szemben, hacsak a nominálárfolyam felértékelődése ezt nem ellensúlyozza. A túlzott ároldali nyomás és makrogazdasági egyensúlyhiányok felhalmozódásának megelőzése érdekében a felzárkózási folyamatot célzott gazdaságpolitikai intézkedésekkel kell megtámogatni.

2021-ben a Cseh Köztársaság államháztartásának költségvetési hiánya jóval a 3%-os referenciaérték felett volt, miközben a GDP-arányos államadóssága a 60%-os referenciaérték alatt volt. Az ország 2014 óta a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának hatálya alatt áll. 2022 májusában az Európai Bizottság megállapította, hogy 2021-ben az államháztartási hiány meghaladta a GDP 3%-ának megfelelő referenciaértéket, és nem volt annak közelében. A Bizottság úgy vélte, hogy a referenciaérték túllépése kivételes, de nem ideiglenes. Ennek ellenére, figyelembe véve a Covid19-járvány folytatódó rendkívüli makrogazdasági és fiskális hatása által keltett kivételes bizonytalanságot, továbbá Oroszország Ukrajna elleni invázióját, a Bizottság akkor nem javasolta újabb túlzotthiány-eljárások indítását. A Covid19-válságot megelőző időszakban a hiány- és adósságkritériumok kényelmesen teljesültek. Miközben az Európai Bizottság 2022. tavaszi gazdasági előrejelzése 2022-től a fiskális pozíció javulását prognosztizálja, amely a javuló gazdasági konjunktúra és a válság alatt végrehajtott fiskális intézkedések részleges kivezetése kombinált hatásának eredménye, a költségvetési hiány várhatóan továbbra is a GDP 3%-a felett marad az előrejelzési időszak végéig 2023-ban. Az Európai Bizottság 2021-es az államháztartás fenntarthatóságáról szóló értékelése úgy találta, hogy a Cseh Köztársaság középtávon közepes fiskális fenntarthatósági kockázatokkal nézett szembe. A megállapítás szerint hosszú távon magas kockázatokkal szembesül, amelyek elsősorban a népesség elöregedéséből és a kiinduló költségvetési pozícióból eredő költségvetési nyomásokkal kapcsolatosak. Miközben a fiskális politikának agilisnek kell maradnia a kialakuló járványhelyzetre való reakciójában, továbbá – tekintettel a geopolitikai helyzetre – a hatékony és jól célzott intézkedések, valamint prudens és növekedésbarát fiskális politikák elengedhetetlenek a szilárd államháztartás jövőbeli megőrzéséhez.

A 2020. május 26-tól 2022. május 25-ig terjedő kétéves referencia-időszakban a cseh korona nem vett részt az ERM–II-ben, hanem rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele. A cseh korona euróval szembeni árfolyama a referencia-időszakban – átlagosan – viszonylag nagy mértékű volatilitást mutatott. 2022. május 25-én az árfolyam eurónként 24,6480 korona volt, vagyis 9,6%-kal erősebb, mint 2020. májusi átlagos szintje.

A 2021 májusa és 2022 áprilisa közötti referencia-időszakban a cseh hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 2,5%-on álltak, tehát éppen a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 2,6%-os referenciaértéke alatt. A Cseh Köztársaságban a hosszú távú kamatlábak 2012 óta csökkennek, és a 12 havi átlagos kamatlábak 3,5%-ról 2,5%-ra estek.

A fenntartható konvergencia fenntartása a Cseh Köztársaságban célzott, szerkezeti reformokat is tartalmazó gazdaságpolitikát követel meg, amelyek az ár- és makrogazdasági stabilitás elősegítésére irányulnak. A makrogazdasági egyensúlyi problémákkal összefüggésben az Európai Bizottság a Cseh Köztársaságot nem sorolta a riasztási mechanizmus keretében készült 2022. évi jelentésében mélyrehatóan elemzendő országok körébe. A közép- és hosszú távú sebezhetőségek az ország jelenlegi növekedési modelljének fenntarthatóságával, valamint a tőkének és a kapacitásnak a gazdaságon belüli rendellenes újraelosztásával kapcsolatosak, amely megfojthatja a növekedést azokban a szektorokban, amelyeket különösen érzékenyen érintett a pandémia. A gazdasági és pénzügyi politikáknak átfogó hatékonyságjavulás elérését és a termelékenység fokozását kell célozniuk a tőke megfelelő újraelosztásával. Ezért fontos lesz megerősíteni az adminisztratív és intézményi kapacitást (például a kormányzás és a fizetésképtelenség területén), továbbá kezelni azon elégtelenségeket az üzleti környezetben, amelyek nyomasztólag hatnak a potenciális növekedésre az innováció és az új vállalkozások fejlesztésének hátráltatásával. A munkaerő- és szakemberhiányt is kezelni kell célzott politikákkal és befektetésekkel, továbbá a kis- és középvállalkozásoknak a részvényeladással történő finanszírozáshoz és a kockázati tőkéhez való könnyebb hozzáférésre lenne szüksége az ország növekedési potenciáljának elősegítése érdekében. A pénzügyi rendszerbe vetett bizalom további támogatása érdekében az illetékes nemzeti hatóságoknak tovább kell javítaniuk felügyeleti gyakorlatukon többek között azzal, hogy követik a vonatkozó nemzetközi és európai szervek alkalmazható ajánlásait, továbbá szorosan együttműködnek az EU-tagállamok más nemzeti felügyeleti szerveivel a megfelelő felügyeleti kollégiumokban.

A cseh jogszabályok nem teljesítik maradéktalanul a központi banki függetlenség, a monetáris finanszírozás tilalma, valamint az eurorendszerbe történő jogi integrálódás követelményeit. A Cseh Köztársaság eltéréssel bíró EU-tagállam, ezért a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelményt teljesítenie kell.

4.3 Horvátország

2022 áprilisában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Horvátországban 4,7%-ot tett ki, vagyis az árstabilitási kritérium 4,9%-os referenciaértéke alatt volt. A következő hónapokban e ráta fokozatos emelkedése várható, ami főként a magasabb nyersanyagáraknak, a bővülő árnyomásoknak, valamint az Oroszország és Ukrajna közötti háborúból eredő kínálati szűk keresztmetszetek további súlyosbodásának tulajdonítható. Az elmúlt tíz évben ez viszonylag széles sávon belül, -0,8% és 4,7% között ingadozott, az időszak átlaga pedig 1,1%, azaz visszafogott volt. Előre tekintve, aggályok merülnek fel az inflációs konvergencia horvátországi hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban. A felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbözeteket eredményez az euroövezettel szemben, mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Horvátországban még mindig alacsonyabbak, mint az euroövezetben. A túlzott ároldali nyomás és makrogazdasági egyensúlyhiányok felhalmozódásának megelőzése érdekében a felzárkózást megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel kell megtámogatni.

2021-ben Horvátország államháztartási költségvetési egyenlege éppen a hiányra vonatkozó 3%-os referenciaérték alatt volt, miközben adósságrátája a 60%-os referenciaérték felett volt de csökkenő pályán. Horvátország 2017 júniusa óta a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának hatálya alatt áll. Mivel 2021-ben a GDP-arányos államháztartási hiány a 3%-os referenciaérték alatt volt, és az előrejelzés szerint 2022-ben is ott marad, a hiánykritérium teljesült. 2021-ben az adósságráta a GDP 79,8%-ának felelt meg, de ez mintegy 7,5 százalékpontos csökkenést jelentett a GDP 87,3%-ának megfelelő, 2020-ban elkönyvelt csúcsértékhez képest és tiszteletben tartotta az adósságcsökkentési referenciaértéket, maga után vonva így az adósságkritériumnak való megfelelést. A 2017-2019 közötti időszakban a hiánykritérium teljesült, és az adósságráta csökkent. 2020-ra vonatkozóan azonban az Európai Bizottság 2021 júniusában megállapította, hogy az államháztartási hiány a GDP 3%-ának megfelelő referenciaérték felett és nem annak közelében volt. A Bizottság úgy vélte, hogy a referenciaérték túllépése kivételes, de nem ideiglenes. Ráadásul Horvátország államháztartásának adóssága meghaladta a GDP 60%-ának megfelelő referenciaértéket, és nem csökkent kielégítő ütemben. Ennek ellenére, figyelembe véve az erős bizonytalanságot, a Covid19-válságra adott, kölcsönösen megállapodott fiskális politikai választ és a Tanács 2020. július 20-i ajánlásait, a Bizottság úgy vélte, hogy abban a helyzetben nem lett volna helyes döntést hozni tagállamok túlzotthiány-eljárás alá vonásáról. Az Európai Bizottság 2022. tavaszi gazdasági előrejelzése szerint a Stabilitási és Növekedési Paktum hiány- és adósságkritériumai továbbra is teljesülnek. Az Európai Bizottság 2021-es az államháztartás fenntarthatóságáról szóló értékelése úgy találta, hogy Horvátországot közép- és hosszú távon is közepes adósságfenntarthatósági kockázatok fenyegetik. Miközben a fiskális politikának a jelenlegi geopolitikai helyzetben agilisnek kell maradnia, a hatékony és jól célzott intézkedések, valamint a prudens és növekedésbarát fiskális szakpolitikák, a helyreállítási és rezilienciaépítési terv szerint előirányzott fiskális reformok végrehajtásával együtt elengedhetetlenek a szilárd államháztartás megőrzéséhez és az adósságráta tartós lefelé irányuló pályára állításához.

2020. július 10-én az ERM-II-ben részt vevő felek közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy a horvát kunát felveszik az ERM-II-be, így az a 2020. május 26. és 2022. május 25. közötti kétéves referencia-időszak nagyobb részében részt vett az ERM-II-ben. A horvát kunát 7,53450 kuna per euro középárfolyamon vették fel az ERM-II-be, ±15%-os standard ingadozási sávval. Az ERM-II-ben való részvételről szóló megállapodás a horvát hatóságok által vállalt számos szakpolitikai kötelezettségen alapult, amelyek közül néhány már teljesült, amikor a kunát felvették az ERM-II-be, és amelyek célja a fenntartható gazdasági konvergencia magas fokának elérése volt az euro bevezetésének idejére. Az EKB és az Európai Bizottság figyelemmel kísérte e kötelezettségvállalások tényleges végrehajtását, saját hatáskörükben eljárva a Szerződések és a másodlagos jog rendelkezéseinek megfelelően. A referencia-időszakban a horvát kuna euróval szembeni árfolyama kis mértékű volatilitást mutatott, és a kunát középárfolyama közelében jegyezték. A középárfolyamtól való eltérések lényegesen kisebbek voltak, mint az ERM-II-n belüli standard ingadozási sáv. 2022. május 25-én az árfolyam eurónként 7,5355 kuna volt, vagyis gyakorlatilag az ERM-II-beli középárfolyamának szintjén állt. 2020 áprilisában a Hrvatska narodna banka elővigyázatossági swapkeret-megállapodást kötött az EKB-val, amely szerint horvát kunáért cserébe legfeljebb 2 milliárd € kölcsönt vehetett fel, hogy kezelje horvát pénzügyi intézmények járvány miatti lehetséges eurolikviditás-igényeit. Mivel ez a megállapodás hozzájárult a pénzügyi sebezhetőség potenciális kockázatának csökkentéséhez, a referencia-időszakban az árfolyam stabilitását is tovább támogathatta.

A 2021 májusa és 2022 áprilisa közötti referencia-időszakban Horvátországban a hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 0,8%-on álltak, tehát a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 2,6%-os referenciaértéke alatt maradtak. Horvátországban a hosszú lejáratú kamatlábak 2012 óta csökkennek, és a 12 havi átlagos kamatlábak valamivel kevesebb, mint 7% körüli értékről 1,0% alá estek.

A fenntartható konvergencia számára kedvező környezet megteremtéséhez Horvátországban stabilitásorientált gazdaságpolitikára és széles körű szerkezeti reformokra van szükség. A makrogazdasági egyensúlyi problémákkal összefüggésben az Európai Bizottság Horvátországot a riasztási mechanizmus keretében készült 2022. évi jelentésében részletesen vizsgálandó országok körébe sorolta, amelyben kiemelte, hogy az alacsony potenciális növekedéssel összefüggésben a külső, magán- és államadósság magas szintjéhez kapcsolódó egyensúlytalanságok 2021-ben tovább mérséklődtek. Horvátország javára válna, ha az intézményi és üzleti környezet javítását, a termékpiaci verseny élénkítését, a munkaerő-piaci kereslet és kínálat eltéréseinek, valamint a munkaerő-kínálati korlátoknak a csökkentését, továbbá a közigazgatás és az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának növelését célzó szerkezeti reformokat hajtana végre. Az EKB és a Hrvatska narodna banka közötti szoros együttműködési keret 2020. október 1-i hatályba lépésével az EKB nyolc jelentős horvátországi intézmény közvetlen felügyeletéért és 15 kevésbé jelentős horvátországi intézmény felvigyázásáért lett felelős.

A horvát jogszabályok a Szerződés 131. cikkében előírtak szerint összeegyeztethetőek a Szerződésekkel és az Alapokmánnyal.

4.4 Magyarország

2022 áprilisában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Magyarországon 6,8% volt, vagyis jóval meghaladta az árstabilitási kritérium 4,9%-os referenciaértékét. A következő hónapokban e ráta fokozatos emelkedése várható, ami főként a magasabb nyersanyagáraknak, a bővülő árnyomásoknak, valamint az Oroszország és Ukrajna közötti háborúból eredő kínálati szűk keresztmetszetek további súlyosbodásának tulajdonítható. Az elmúlt tíz évben ez viszonylag széles sávon belül, -0,3% és 6,8% között ingadozott, az időszak átlaga pedig 2,5%, azaz magas volt. Előre tekintve, aggályok merülnek fel az inflációs konvergencia magyarországi hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban. Mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Magyarországon még mindig alacsonyabbak, mint az euroövezetben, a felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbözeteket eredményez az euroövezettel szemben, hacsak a nominálárfolyam felértékelődése ezt nem ellensúlyozza. A túlzott ároldali nyomás és makrogazdasági egyensúlyhiányok felhalmozódásának megelőzése érdekében a felzárkózást megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel kell megtámogatni.

2021-ben Magyarország államháztartásának költségvetési hiánya jóval meghaladta a 3%-os referenciaértéket, miközben adóssága a 60%-os referenciaérték felett volt. Az ország 2013 óta a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának hatálya alatt áll. 2021-re vonatkozóan azonban az Európai Bizottság megállapította, hogy az államháztartási hiány a GDP 3%-ának megfelelő referenciaérték felett és nem annak közelében volt. A Bizottság úgy vélte, hogy a referenciaérték túllépése kivételes, de nem ideiglenes. Ráadásul Magyarország államháztartásának adóssága meghaladta a GDP 60%-ának megfelelő referenciaértéket, és nem csökkent kielégítő ütemben. Ennek ellenére, figyelembe véve a Covid19-járvány folytatódó rendkívüli makrogazdasági és fiskális hatása által keltett kivételes bizonytalanságot, továbbá Oroszország Ukrajna elleni invázióját, a Bizottság akkor nem javasolta újabb túlzotthiány-eljárások indítását. Az Európai Bizottság 2022. tavaszi gazdasági előrejelzése a magyarországi deficit javulását mutatja a 2020-ban és 2021-ben látott meredek romlást követően, de a prognózis szerint 2023-ban a hiány jóval a GDP 3%-a felett marad. Az Európai Bizottság legutóbbi, az államháztartások fenntarthatóságáról szóló értékelésében azt jelezte, hogy Magyarországon a fiskális stressz kockázata középtávon közepes, míg hosszú távon magas volt, miközben a népesség elöregedése kihívást jelent az államháztartás fenntarthatóságára nézve. Miközben a fiskális politikának agilisnek kell maradnia a kialakuló járványhelyzetre való reakciójában, továbbá – tekintettel a geopolitikai helyzetre – a hatékony és jól célzott intézkedések, valamint prudens és növekedésbarát fiskális politikák elengedhetetlenek a szilárd államháztartás megőrzéséhez, valamint az adósságráta tartós lefelé irányuló pályára állításához.

A 2020. május 26-tól 2022. május 25-ig terjedő kétéves referencia-időszakban a magyar forint nem vett részt az ERM–II-ben, hanem rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele. A magyar forint euróval szembeni árfolyama a referencia-időszakban – átlagosan – nagy mértékű volatilitást mutatott. 2022. május 25-én az árfolyam eurónként 388,25 forint volt, vagyis 10,7%-kal gyengébb, mint a 2020. májusi átlagos szintje. 2020 júniusában a Magyar Nemzeti Bank repókeret-megállapodást kötött az EKB-val, amely szerint legfeljebb 4 milliárd € kölcsönt vehet fel megfelelő, euróban denominált fedezet ellenében, hogy eurolikviditást nyújtson magyar pénzügyi intézmények részére, a járvány miatti esetleges igények kezelése érdekében. Mivel ez a megállapodás hozzájárult a pénzügyi sebezhetőség potenciális kockázatának csökkentéséhez, hatással lehetett az árfolyam alakulására is a referencia-időszakban.

A 2021 májusa és 2022 áprilisa közötti referencia-időszakban a magyar hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 4,1%-on voltak, tehát jóval a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 2,6%-os referenciaértéke felett. Magyarországon a hosszú lejáratú kamatlábak 2012 óta csökkenő pályán vannak, és a 12 havi átlagos kamatlábak 8%-ról 4% körüli értékre estek.

A fenntartható konvergencia számára kedvező környezet megteremtéséhez Magyarországon stabilitásorientált gazdaságpolitikára és széles körű szerkezeti reformokra van szükség. A makrogazdasági egyensúlyi problémákkal összefüggésben az Európai Bizottság Magyarországot nem sorolta a riasztási mechanizmus keretében készült 2022. évi jelentésében mélyrehatóan elemzendő országok körébe. Ugyanakkor 2022. április 27-én az Európai Bizottság az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer értelmében írásbeli értesítést küldött a magyar hatóságoknak a jogállamiság elvének tiszteletben tartására vonatkozó aggodalmak miatt, ami uniós pénzeszközök kifizetésének felfüggesztését vagy csökkentését eredményezheti. Az ország javára válnának az állami intézmények és a közigazgatás minőségének javítását célzó szerkezeti reformok, valamint megfelelő termékpiaci politikák végrehajtása. A pénzügyi rendszerbe vetett bizalom további támogatása érdekében az illetékes nemzeti hatóságoknak tovább kell javítaniuk felügyeleti gyakorlatukon többek között azzal, hogy követik a vonatkozó nemzetközi és európai szervek alkalmazható ajánlásait, továbbá szorosan együttműködnek az EU-tagállamok más nemzeti felügyeleti szerveivel a felügyeleti kollégiumokban.

A magyar jog nem felel meg maradéktalanul a jegybanki függetlenségre, a monetáris finanszírozás tilalmára, az euro egységes helyesírására, valamint az eurorendszerbe történő jogi integrálódásra vonatkozó követelményeknek. Magyarország eltéréssel rendelkező EU-tagállam, ezért meg kell felelnie a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelménynek.

4.5 Lengyelország

2022 áprilisában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Lengyelországban 7,0% volt, vagyis jóval meghaladta az árstabilitási kritérium 4,9%-os referenciaértékét. A következő hónapokban e ráta fokozatos emelkedése várható, ami főként a magasabb nyersanyagáraknak, a bővülő árnyomásoknak, valamint az Oroszország és Ukrajna közötti háborúból eredő kínálati szűk keresztmetszetek további súlyosbodásának tulajdonítható. Az elmúlt tíz évben ez viszonylag széles sávon belül, -0,7% és 7,0% között ingadozott, míg az időszak átlaga 1,7%, azaz mérsékelt volt. Előre tekintve, aggályok merülnek fel az inflációs konvergencia lengyelországi hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban. Mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Lengyelországban még mindig alacsonyabbak, mint az euroövezetben, a felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbözeteket eredményez az euroövezettel szemben, hacsak a nominálárfolyam felértékelődése ezt nem ellensúlyozza. A túlzott ároldali nyomás és makrogazdasági egyensúlyhiányok felhalmozódásának megelőzése érdekében a felzárkózást megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel kell megtámogatni.

2021-ben Lengyelország államháztartási költségvetési egyenlege jóval a hiányra vonatkozó 3%-os referenciaérték alatt volt, adósságrátája pedig a 60%-os referenciaérték alatt volt. Lengyelország 2015 óta a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának hatálya alatt áll. A 2019-ig eltelt időszakban a hiánykritérium teljesült, és az adósságráta csökkent. 2021-ben az államháztartás költségvetési egyenlegében a GDP 1,9%-ának megfelelő hiányt könyveltek el. Ugyanakkor az Európai Bizottság 2022. tavaszi gazdasági előrejelzése 2022-re a költségvetési egyensúly észlelhető romlását prognosztizálja, 3%-os referenciaérték feletti hiánnyal az ukrán menekültek segítésének költségei, magasabb kamatkiadások, a magas energia- és élelmiszer-infláció elleni átmeneti mentőintézkedések, valamint a jövedelemadó-reform miatti alacsonyabb bevételek következtében. 2022 májusában az Európai Bizottság Lengyelország tervezett referenciaérték-túllépését kivételesnek, de nem átmenetinek tartotta. Ugyanakkor, figyelembe véve a Covid19-járvány folytatódó rendkívüli makrogazdasági és fiskális hatása által keltett kivételes bizonytalanságot, továbbá Oroszország Ukrajna elleni invázióját, a Bizottság akkor nem javasolta újabb túlzotthiány-eljárások indítását. 2021 júniusában az Európai Bizottság megállapította, hogy 2020-ban az államháztartási hiány meghaladta a GDP 3%-ának megfelelő referenciaértéket, és nem volt annak közelében, miközben a GDP-arányos adósságállomány a 60%-os küszöb alatt maradt. Ennek ellenére a Bizottság a Covid19-járvány által meghatározott kivételes helyzetre való tekintettel nem indított túlzotthiány-eljárást. 2021-ben a vészhelyzeti intézkedések többségének lejártával a hiány csökkent, ennélfogva a GDP-arányos államadósság 53,8%-ra mérséklődött. Eközben az államadósság-ráta várhatóan érzékelhetően javul, és a 60%-os referenciaérték alatt marad. Az Európai Bizottság legutóbbi, az államháztartások fenntarthatóságáról szóló értékelése azt sugallja, hogy Lengyelország a népesség elöregedéséből és a kedvezőtlen kiinduló költségvetési pozícióból eredő költségvetési nyomások miatt közép- és hosszú távon közepes fiskális fenntarthatósági kockázatokkal szembesül. Miközben a fiskális politikának agilisnek kell maradnia a kialakuló járványhelyzetre való reakciójában, továbbá – tekintettel a geopolitikai helyzetre – a hatékony és jól célzott intézkedések, valamint prudens és növekedésbarát fiskális politikák elengedhetetlenek a szilárd államháztartás jövőbeli megőrzéséhez.

A 2020. május 26-tól 2022. május 25-ig terjedő kétéves referencia-időszakban a lengyel zloty nem vett részt az ERM–II-ben, hanem rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele. A lengyel zloty euróval szembeni átlagos árfolyama a referencia-időszakban viszonylag nagy mértékű volatilitást mutatott. 2022. május 25-én az árfolyam eurónként 4,6210 zloty volt, vagyis 2,1%-kal gyengébb, mint a 2020. májusi átlagos szintje. 2022 márciusának végén a Narodowy Bank Polski swapkeret-megállapodást kötött az EKB-val, amelynek alapján zloty ellenében maximum 10 milliárd € kölcsönt vehet fel a lengyel pénzügyi rendszer eurolikviditás-igényeinek kezelése érdekében. A Sveriges Riksbanknak swapmegállapodása volt az EKB-val, amely – mivel segített csökkenteni a pénzügyi sebezhetőségeket – hatást gyakorolhatott az árfolyam alakulására is a referencia-időszak végén.

A 2021 májusa és 2022 áprilisa közötti referencia-időszakban a lengyel hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 3,0%-on álltak, tehát a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 2,6%-os referenciaértéke felett. Lengyelországban a hosszú lejáratú kamatlábak 2012 óta csökkennek, és a 12 havi átlagos kamatlábak körülbelül 6%-ról mintegy 3%-ra estek.

Lengyelországban a fenntartható konvergenciát elősegítő környezet eléréséhez stabilitásorientált gazdaságpolitikára, célzott szerkezeti reformokra és a pénzügyi stabilitást védő intézkedésekre van szükség. A makrogazdasági egyensúlyi problémákkal összefüggésben az Európai Bizottság Lengyelországot nem sorolta a riasztási mechanizmus keretében készült 2022. évi jelentésében mélyrehatóan elemzendő országok körébe. A külföldi befektetők bizalmának fenntartása és a bankszektor gazdasági növekedéshez való megbízható hozzájárulásának biztosítása érdekében elengedhetetlen a bankszektor jelenlegi szilárd pénzügyi helyzetének megőrzése. A gazdasági növekedést a munkaerő-piaci súrlódások csökkentésére irányuló, a termékpiaci versenyt elősegítő, valamint az innovációt és az infrastruktúra modernizálását felgyorsító, megfelelően célzott szerkezeti reformokkal kell támogatni. A pénzügyi rendszerbe vetett bizalom további támogatása érdekében az illetékes nemzeti hatóságoknak tovább kell javítaniuk felügyeleti gyakorlatukon többek között azzal, hogy követik a vonatkozó nemzetközi és európai szervek alkalmazható ajánlásait, továbbá szorosan együttműködnek az EU-tagállamok más nemzeti felügyeleti szerveivel a felügyeleti kollégiumokban.

A lengyel jogszabályok nem felelnek meg maradéktalanul a központi banki függetlenségre, a bizalmas adatkezelésre, a monetáris finanszírozás tilalmára, valamint az eurorendszerbe történő jogi integrálódásra vonatkozó követelményeknek. Lengyelország eltéréssel rendelkező EU-tagállam, ezért meg kell felelnie a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelménynek.

4.6 Románia

2022 áprilisában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Romániában 6,4% volt, vagyis jóval meghaladta az árstabilitási kritérium 4,9%-os referenciaértékét. A következő hónapokban e ráta fokozatos emelkedése várható, ami főként a magasabb nyersanyagáraknak, a bővülő árnyomásoknak, valamint az Oroszország és Ukrajna közötti háborúból eredő kínálati szűk keresztmetszetek további súlyosbodásának tulajdonítható. Az elmúlt tíz évben ez viszonylag széles sávon belül, -1,7% és 6,4% között ingadozott, az időszak átlaga pedig 2,2%, azaz mérsékelt volt. Előre tekintve, aggályok merülnek fel az inflációs konvergencia romániai hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban. Mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Romániában még mindig alacsonyabbak, mint az euroövezetben, a felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbözeteket eredményez az euroövezettel szemben, hacsak a nominálárfolyam felértékelődése ezt nem ellensúlyozza. A túlzott ároldali nyomás megelőzése és a makrogazdasági egyensúlyhiányok felhalmozódásának csökkentése érdekében a felzárkózási folyamatot megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel kell megtámogatni.

Miközben Románia deficitrátája 2021-ben jelentősen meghaladta a hiányra vonatkozó 3%-os referenciaértéket, a 2020 áprilisában indított túlzotthiány-eljárást felfüggesztették. 2020 áprilisa óta Románia túlzotthiány-eljárás hatálya alá esik, mivel fiskális pozíciója 2019-ben meghaladta a 3%-os referenciaértéket. Államháztartásának hiánya 2021-ben a GDP 7,1%-ának felelt meg, vagyis az ajánlott célnál jobb volt, és a megkövetelt költségvetési kiigazítás megtörtént. Ezért a túlzotthiány-eljárást függőben tartják. Az Európai Bizottság 2022. tavaszi gazdasági előrejelzése szerint a 2022–2024-es időszak céljai várhatóan nem teljesülnek, hacsak szakpolitikai változtatásokat nem hajtanak végre, ami középtávú konszolidációs stratégia és megfelelő korrekciós intézkedések szükségességére enged következtetni. Jóllehet az adósságráta a GDP 60%-ának megfelelő küszöbérték alatt van, 2019 óta emelkedik. Az Európai Bizottság legutóbbi, az államháztartások fenntarthatóságáról szóló értékelése szerint rövid távon alacsony, középtávon magas, hosszú távon pedig közepes fenntarthatósági kockázatokkal kell számolni, miközben Romániának kezelnie szükséges az idősödő lakosságával járó kihívásokat. Miközben a fiskális politikának agilisnek kell maradnia a kialakuló járványhelyzetre való reakciójában és tekintettel a geopolitikai helyzetre, a hatékony és jól célzott intézkedések, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseivel összhangban levő prudens és növekedésbarát fiskális politikák elengedhetetlenek a szilárd államháztartás fenntarthatóságának középtávú megőrzéséhez.

A 2020. május 26. és 2022. május 25. közötti referencia-időszakban a román lej nem vett részt az ERM–II-ben, hanem olyan rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele, amely irányított lebegtetés formájában valósult meg. A román lej átlagos árfolyama a referencia-időszakban nagyon alacsony volatilitást mutatott. 2022. május 25-én az árfolyam eurónként 4,9416 lej volt, vagyis 2,2%-kal gyengébb, mint 2020. májusi átlagos szintje. 2020 júniusában a Banca Naţională a României repókeret-megállapodást kötött az EKB-val, amely szerint legfeljebb 4,5 milliárd € kölcsönt vehet fel kiváló minőségű fedezet ellenében, hogy eurolikviditást nyújtson román pénzügyi intézmények részére, a járvány miatti esetleges likviditási igények kezelése érdekében. Mivel ez a megállapodás hozzájárult a pénzügyi sebezhetőség potenciális kockázatának csökkentéséhez, hatással lehetett az árfolyam alakulására is a referencia-időszakban.

A 2021 áprilisa és 2022 márciusa közötti referencia-időszakban a román hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 4,7%-on, tehát jóval a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 2,6%-os referenciaértéke felett álltak. Romániában a hosszú lejáratú kamatlábak 2012 óta csökkennek, és a 12 havi átlagos kamatlábak a valamivel több, mint 7%-ról mintegy 4,5%-ra estek.

A fenntartható konvergencia számára kedvező környezet megteremtéséhez Romániában stabilitásorientált gazdaságpolitikára és széles körű szerkezeti reformokra van szükség. A makrogazdasági egyensúlyi problémákkal összefüggésben az Európai Bizottság Romániát a riasztási mechanizmus keretében készült 2022. évi jelentésében mélyrehatóan elemzendő országok körébe sorolta, rámutatva külső pozíciójával és költség-versenyképességével kapcsolatos kérdésekre. Jóllehet Románia a 2010-es évek eleje óta jól halad a gazdasági konvergencia feltételeinek teljesítésében, az alacsony termelékenységi szintek még mindig aggodalomra adnak okot. Az ország intézményeinek és irányításának viszonylag gyenge minősége, valamint gyenge üzleti környezete továbbra is akadályozzák a növekedési potenciálját. Ezenkívül az uniós pénzek hatékony felhasználása kulcsfontosságú marad a középtávú gazdasági növekedés előmozdításában, valamint a gazdaság számára történő útmutatásban a közelgő zöld és digitális átállás tekintetében. Ugyancsak szükség van reformtörekvésekre, amelyek célja a korrupció elleni küzdelem, a verseny fokozása, valamint az ország adó-, igazságszolgáltatási, szabályozási és adminisztrációs rendszerei kiszámíthatóságának javítása. A pénzügyi rendszerbe vetett bizalom további támogatása érdekében az illetékes nemzeti hatóságoknak tovább kell javítaniuk felügyeleti gyakorlatukon többek között azzal, hogy követik a vonatkozó nemzetközi és európai szervek alkalmazható ajánlásait, továbbá szorosan együttműködnek az EU-tagállamok más nemzeti felügyeleti szerveivel a felügyeleti kollégiumokban.

A román jogszabályok nem teljesítik maradéktalanul a központi banki függetlenség, a monetáris finanszírozás tilalma, valamint az eurorendszerbe történő jogi integrálódás követelményeit. Románia eltéréssel rendelkező EU-tagállam, ezért meg kell felelnie a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelménynek.

4.7 Svédország

2022 áprilisában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Svédországban 3,7%-ot tett ki, vagyis jóval az árstabilitási kritérium 4,9%-os referenciaértéke alatt volt. A következő hónapokban e ráta fokozatos emelkedése várható, ami főként a magasabb nyersanyagáraknak, a bővülő árnyomásoknak, valamint az Oroszország és Ukrajna közötti háborúból eredő kínálati szűk keresztmetszetek további súlyosbodásának tulajdonítható. Az elmúlt tíz évben ez 0,2% és 3,7% közötti tartományban ingadozott, az időszak átlaga pedig 1,2%, azaz mérsékelt volt. Svédországban az egy főre jutó GDP már most meghaladja az euroövezet egészének szintjét ezért nem kell szembenéznie a felzárkózási folyamattal kapcsolatos kihívásokkal. Előretekintve a monetáris politika és a stabilitásorientált intézményrendszer várhatóan tovább támogatja az árstabilitás elérését Svédországban.

2021-ben Svédország államháztartásának költségvetési hiánya jóval a 3%-os referenciaérték alatt volt, a GDP-arányos államadóssága pedig jóval a 60%-os referenciaérték alatt volt. Svédország ellen soha nem indult túlzottdeficit-eljárás. Az Európai Bizottság 2022. tavaszi gazdasági előrejelzése a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek való megfelelést jelez. Az Európai Bizottság 2021-es, az államháztartás fenntarthatóságáról szóló értékelése úgy találta, hogy Svédországot közép- és hosszú távon is alacsony kockázatok fenyegetik. Miközben a fiskális politikának agilisnek kell maradnia a kialakuló járványhelyzetre való reakciójában és tekintettel a geopolitikai helyzetre, hatékony és jól célzott intézkedések, valamint a középtávú célnak való folyamatos megfelelés az elkövetkező években biztosítani fogják Svédország tartósan szilárd államháztartással jellemezhető helyzetének további javulását.

A 2020. május 26-tól 2022. május 25-ig terjedő kétéves referencia-időszakban a svéd korona nem vett részt az ERM–II-ben, hanem rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele. A svéd korona euróval szembeni árfolyamának alakulását a két év során viszonylag magas fokú volatilitás jellemezte. 2022. május 25-én az árfolyam eurónként 10,5419 korona volt, vagyis 0,5%-kal erősebb, mint 2020. májusi átlagos szintje. A referencia-időszakban a Sveriges Riksbanknak swapmegállapodása volt az EKB-val legfeljebb 10 milliárd € kölcsönvételére svéd korona ellenében. A megállapodás 2007. december 20. óta létezett azzal a céllal, hogy elősegítse a pénzügyi piacok működését, és szükség esetén eurolikviditást nyújtson azoknak. Mivel e megállapodás hozzájárult pénzügyi sebezhetőség potenciális kockázatának mérsékléséhez, a referencia-időszak folyamán a svéd korona euróval szembeni árfolyamára is hatással lehet.

A 2021 májusa és 2022 áprilisa közötti referencia-időszakban Svédországban a hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 0,4%-on álltak, tehát jóval a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 2,6%-os referenciaértéke alatt maradtak. Svédországban a hosszú lejáratú kamatlábak 2012 óta csökkennek, és a 12 havi átlagos kamatlábak 2% körüli értékről 0,5% körüli értékre estek.

A fenntartható konvergenciához szükséges környezet támogatásához Svédországban a stabilitásorientált gazdaságpolitika továbbvitelére, célzott szerkezeti reformokra és a pénzügyi stabilitást védő intézkedésekre van szükség. A pandémia reálgazdaságra gyakorolt jelentős hatása ellenére 2020 tavasza óta a lakóingatlanárak – főként a megnövekedett kereslet következtében – meredeken emelkednek Svédországban. Úgy tűnik, ez az áremelkedés jelentősen eltér az olyan historikus fundamentumoktól, mint a jelzálogkamatlábak vagy a háztartások rendelkezésre álló jövedelme. A riasztási mechanizmus keretében készült 2022. évi jelentésében – különösen a lakáspiacból eredő makrogazdasági egyensúlyhiányok miatt – az Európai Bizottság Svédországot a mélyrehatóan elemzendő országok körébe sorolta. A pénzügyi rendszerbe vetett bizalom további támogatása érdekében az illetékes nemzeti hatóságoknak tovább kell javítaniuk felügyeleti gyakorlatukon többek között azzal, hogy követik a vonatkozó nemzetközi és európai szervek alkalmazható ajánlásait, továbbá szorosan együttműködnek az EU-tagállamok más nemzeti felügyeleti szerveivel a felügyeleti kollégiumokban.

A svéd jogszabályok nem teljesítik maradéktalanul a központi banki függetlenségre, a monetáris finanszírozás tilalmára és az eurorendszerbe történő jogi integrálódásra vonatkozó követelményeket. Svédország eltéréssel rendelkező EU-tagállam, ezért meg kell felelnie a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelménynek. A Szerződés értelmében Svédország 1998. június 1-jétől kötelezettséget vállalt arra, hogy a nemzeti jogszabályalkotás során az eurorendszerbe való integrálódásra törekszik. A svéd hatóságok ez idáig nem tettek törvényhozói lépéseket az ebben és az előző jelentésekben bemutatott összeegyeztethetetlen elemek felszámolására.